Most találtam egy izgalmasnak tűnő cikket. Nagyjából ugyanarról szól, mint az elvárásos cikkünk ("mindent megteszek, hogy én legyek az első"), de bevallom, hogy sose hallottam erről a BFLPE (Big Fish Little Pond Effect) jelenségről.
Tehát röviden összefoglalva, nem szól másról, hogy adott egy átlagos kvalitású sportoló, aki egy kicsit magasabb kvalitású csoportba kerül (tehát ő a legbénább a csoportban, egyébként meg átlagos a figura). No ekkor emberünk önértékelése le fog csökkeni a béka segge alá, és lassan a teljesítményének is oda lesz. Szépen lassan nem azt a teljesítményt fogja hozni, amire képes, hanem saját képességei alá fog menni.
Természetesen egy visszafelé is igaz. Tehát, ha van egy átlagos sportolónk, aki viszont egy gyengusz csapatba kerül, akkor a magáról alkotott kép az egekbe fog szökni (azaz elszáll, mint a győzelmi zászló).
No de miért is fontos mindez? vegyünk egy kezdő sportolót, aki bekerül az elitbe újoncként. No, akkor ő lesz az a bizonyos picurka halacska a nagy halak között. És előfordulhat, hogy könnyen elvész a tömegben, ha nem figyel arra milyen is az énképe, mit is tud valójában. Szóval számukra még fontosabb a visszajelzés, mint általában a játékosok számára. Edzőként érdemes az újoncok számára úgy visszajelezni, hogy abban benne legyen:
- Honnan indult, hová jutott (Gipsz Jakabkám, amikor hozzánk jöttél, még kapu közelbe sem jutottál, most meg már majdnem!)
- Mit csinált rosszul, de azzal együtt, hogy azt hogyan lehet kijavítani; és mit csinált jól. (Látom, már tudod vezetni a labdát, és ez tök jó. De a labda eldobását még gyakorolni kell. Az a gond, hogy nem ér célba... Legközelebb dobd erősebben, és sikerülni fog.)
- Merjünk dicsérni. Attól az átlag játékos nem fog elszállni (meg ha igen, akkor is bizonyított, hogy egy jó sportoló picit nárcisztikusabb :D )
