2009. november 29., vasárnap

Kriszta: BFLPE (Nagy Hal Kis Tó Hatás a sportban)


     















Most találtam egy izgalmasnak tűnő cikket. Nagyjából ugyanarról szól, mint az elvárásos cikkünk ("mindent megteszek, hogy én legyek az első"), de bevallom, hogy sose hallottam erről a BFLPE (Big Fish Little Pond Effect) jelenségről.
     Tehát röviden összefoglalva, nem szól másról, hogy adott egy átlagos kvalitású sportoló, aki egy kicsit magasabb kvalitású csoportba kerül (tehát ő a legbénább a csoportban, egyébként meg átlagos a figura). No ekkor emberünk önértékelése le fog csökkeni a béka segge alá, és lassan a teljesítményének is oda lesz. Szépen lassan nem azt a teljesítményt fogja hozni, amire képes, hanem saját képességei alá fog menni.
Természetesen egy visszafelé is igaz. Tehát, ha van egy átlagos sportolónk, aki viszont egy gyengusz csapatba kerül, akkor a magáról alkotott kép az egekbe fog szökni (azaz elszáll, mint a győzelmi zászló).
     No de miért is fontos mindez? vegyünk egy kezdő sportolót, aki bekerül az elitbe újoncként. No, akkor ő lesz az a bizonyos picurka halacska a nagy halak között. És előfordulhat, hogy könnyen elvész a tömegben, ha nem figyel arra milyen is az énképe, mit is tud valójában. Szóval számukra még fontosabb a visszajelzés, mint általában a játékosok számára. Edzőként érdemes az újoncok számára úgy visszajelezni, hogy abban benne legyen:
  • Honnan indult, hová jutott (Gipsz Jakabkám, amikor hozzánk jöttél, még kapu közelbe sem jutottál, most meg már majdnem!)
  • Mit csinált rosszul, de azzal együtt, hogy azt hogyan lehet kijavítani; és mit csinált jól. (Látom, már tudod vezetni a labdát, és ez tök jó. De a labda eldobását még gyakorolni kell. Az a gond, hogy nem ér célba... Legközelebb dobd erősebben, és sikerülni fog.)
  • Merjünk dicsérni. Attól az átlag játékos nem fog elszállni (meg ha igen, akkor is bizonyított, hogy egy jó sportoló picit nárcisztikusabb :D )

2009. november 20., péntek

Pszichológia - Pszichológia.blog.hu

Pszichológia - Pszichológia.blog.hu

Kriszta: Sportolói személyiség 2. rész






















Idővel már romlott a sportolókról kialakított kép: Már Vanek 1982-es vizsgálata is bizonyította, hogy noha az élsportolók intelligenciája sokszor felülmúlja az átlagos mentális képességeket (111, 8±11, 3), gyakori jelenség náluk a manifesztálódott szorongási hajlam. Ennek ellenére, neurotikus tünetekben az átlag populációra jellemző tendencia alatt állnak, azaz emocionálisan stabilabb, határozottabb képet mutatnak. Azonban, negatív sajátosságnak bizonyult a sportolók esetében fennálló nagyobb fokú agresszivitás és esetenként megnyilvánuló paranoid hajlam, amely időnként hipochonder tünetképzésben felszínre kerülő, problémás személyiségtulajdonságokra utaltak. Láthatóvá vált, hogy „ösztönerőik” fejlettebbek, általában nagy szexuális kapacitással rendelkeznek. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy, - habár, pszichiátriai kezelésen nagyon ritkán esnek keresztül -, nagyobb közöttük az öngyilkosok aránya.
Morgan nevéhez fűződik a sportolói sikeresség „mentális egészség modell”-je. Eszerint a mentális egészség sikerrel egyenesen arányos, tehát a jó sportoló oké, nem jó sportoló nem oké…. Sőt, ezt fokozták még azzal, hogy a sikeres sportolónak több pozitív és kevesebb negatív mentális tulajdonsága van, mint az átlagpopulációnak.
Az eredmény további vizsgálatra serkentette a kutatókat. A „jéghegy profil” szerint az a sportoló, aki neurotikus, depressziós, szorong, skizoid, introvertált, zavart és alacsony szinten van a pszichikus energiája sikertelenebb lesz a teljesítménye, mint azoknak a társaiké, akik nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal (mélyen meglepő módon…). Van der Auweele és társai (Singer 2001.; Horn, 1992.) meghatározták, hogy melyek azok a tulajdonságok, amikben a sportolók eltérnek a nem sportolóktól.  „Profile of Mood States” (POMS) szerint az átlagos sikeres sportoló pontszámai ez energia terén az átlag felett vannak, de az átlag alatt depresszió, negatív hangulatállapot, harag, fáradtság és zavar tekintetében. Természetesen a modell csak általánosságban értelmezhető, nem minden sikeres sportoló jellemezhető ezekkel a tulajdonságokkal, akik ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, nem jelenti szükségszerűen, hogy sikeresek lennének sportágukban. 


Kriszta: Sportolói személyiség... 1. rész




















Van-e olyan? A témában igencsak megoszlik a vélemény. A kezdetekben, hmm, elég pozitív kép élt a sportolóról: egy Griffin nevű pasi 1926-os vizsgálata, aki szerint a „nagy sportolók karaktere” közé tartozik a bátorság, optimizmus, lojalitás, intelligencia, életerő, érzelmi alapon történő döntéshozatal, éberség.  A szerző képe nem empirikus megfigyelésen alapult, inkább egy átlagos amerikai fiú képét festi le elénk.
És egy kis magyar vonatkozás: Neumann többszörös vizsgálatnak vetette alá a versenysportolókat, majd ekként jellemezte őket:
  1.       A „sportoló vitalitásában felülmúlja a nem sportolót”.
  2.      Eleven tevékenységvágy, gyakorlati ügyesség, nagymértékű erőfeszítés-késztetés, nagyobb mértékű agresszivitás jellemzi a sportolók magatartását.
  3.       „Élénk vérmérsékletű” személyek. (Ez a kedvencem…)
  4.     „Szilárd önértékelés, emelkedett élethangulat, fejlett társulási törekvés” jellemzi a sportolók személyiségét.
  5.       Jellemző tulajdonságaik közé tartozik a tolerancia, a becsületesség, az önfegyelem és a lelkiismeretesség
  6.       „Természetes fölé rendelődési törekvésük, egészséges becsvágyuk, ún. „naiv önzésük” és tisztességes érvényesülési akaratuk” határozza meg a sportolók közösségi életét.

Kriszta: „Mindent megteszek, hogy én legyek az első” Hogyan hat ki a sportolói maximalizmus a hangulatra?













Egy szóval: nagyon. Kicsit hosszabban: találtam egy izgi cikket, ami ezt taglalja. A cikk külön választja a maximalizmust aszerint, hogy kire, mire irányul. Tehát megkülönbözteti
  •         a sportoló saját magával szembeni elvárásait,
  •         a szülő elvárásait, az edző/szakosztály elvárásait,
  •         valamint a sporttársak elvárásait.
Egy teszttel felmérték a perfekcionizmus szintjeit mind a 3 alskálában, majd összevetették a sportoló hangulati állapotával (egy kérdőív segítségével, aminek neve POMS – profil of mood states; fontos dolog, majd írok róla!). Na és azt találták, ha valaki nagyon maximalista annál nagyobb az esély a hangulati zavar kialakulására, különösen azoknál problémás, akik másoknak akarnak megfelelni (szülők, edzők, miegymás…).  Legnagyobb együtt járást a szülőknek való megfelelés valamint a levertség-depresszió állapota között találtak. Ha viszont valaki az edzőnek akart megfelelni, annál nagyobb volt az esély a feszült lesz vagy szorongani fog.
Tehát ha te sportoló vagy, aki önmagaddal versenyzel, akkor rendben vagy, ne parázz. Ez tök jó, mert mindig jobb eredményt akarsz elérni, és mindezt csakis önmagad miatt. Ilyenkor tudod irányítani a helyzeteket, mert te szabod meg, hogy mit akarsz elérni, és pontosan tudod, mihez képest, azaz tudod mi a kiindulópont.
A gond azzal, hogy ha sportolóként másnak akarsz bizonyítani az eredményeddel az, hogy nem tudhatod, hogy mik a mások elvárásai veled szemben. A legrosszabb viszonyítási alap mindig egy bizonyos helyezés elérése. Elsőként beérni mindig helyzetfüggő, mivel nem tudhatod pontosan a versenytársak képességeit, a helyzeti viszonyokat, illetve a hirtelen fellépő eseményeket (ha pl. előtted borul mindenki…).
Ezért a legfontosabb szabály a versenyeknél:
-          Határozd meg az alapállapotodat (mit tudsz most, mik voltak az eddigi eredményeid) 
-          Határozd meg, hogy milyen eredményt akarsz elérni, de nem helyezés szempontjából (pl.: x másodpercet szeretnék javítani…),
-          Ne mások eredményétől függj, hanem saját magadétól! (pl.”le szeretném győzni Pistikét” helyett „az eddigi teljesítményemen szeretnék javítani”)

http://www.athleticinsight.com/Vol8Iss4/Perfectionism.htm 
Science Direct: Perfectionism and competitive anxiety in athletes

2009. november 15., vasárnap

Zsu: Kik a hősök manapság???

Tényleg jó lenne, ha nyerne, és ott lenne a legjobbak között az a drága csodaló. De azért kedves Farkasházy Úr ne értékeljük már le annyira szegény magyar sportolóinkat, hogy egy ló sikerét és eredményeit többre értékeljük világszinten, mint a magyar sportolóink eredményeit.



Tény, hogy jelenleg nem mennének ki annyian a focin kívül egyetlen sporteseményre sem mint tették azt Overdose tavaszi futásánál de ez sokszor erősen a média hibája és nem a sportolóké……..


Mennyi magyar sporteseményt közvetítenek élőben a magyar és a kereskedelmi televíziók ???


Melyik sportesemény jelent meg utoljára a Bors vagy a Blikk címlapján?


Melyik sportág szerepelt többet címlapokon, mint Molnár Anikó mellei?


Sok hasonló kérdést lehetne feltenni a tv műsorok szerkesztői és az újságírók felé, akik pontosan tudják milyen súllyal befolyásolják az emberek érdeklődését, véleményét.


Miért kell álhősöket kreálni ahelyett, hogy az igaziakat észrevennénk. Miért nézünk mesterségesen kreált agressziót és harcokat a tévében ahelyett, hogy mondjuk közvetítenének egy thai-box küzdelmet vagy egy Magyar férfi kosárlabda kupadöntőt vasárnap délután a Magyar 1-en?


Miért gondolják a szerkesztők azt, hogy az igazi sportküzdelmek nem kötnék le a nézők figyelmét, vagy nem nyújtanának annyi izgalmat, mint a Sebestyén, Vadon vezette vízbeesős szerencsétlen emberek látványa……bocsánat “celebek” …..Merre halad a világ és miért nem vesszük észre az igazi hősöket?


Persze mondhatnák erre, hogy akit a sport érdekel az nézze a Sport1-et…Már ha elő tud rá fizetni…. de a nézettségi mutatók mégis azt mutatják, hogy a TV2 és az RTL a nyerő főleg, hogy ezek ingyen is foghatók.


Szóval kedves TV-s szerkesztők kérem vegyék már észre a MI IGAZI HŐSEINKET A MAGYAR SPORTOLÓKAT!!!

2009. november 8., vasárnap

Kriszta: Figyeld a zenét! 2.

















Aztán itt a fókusz kérdése. Verseny előtt nem hátrányos, ha rákészülünk a feladatra, tehát ilyenkor ki kell zárni a zavaró tényezőket, és szigorúan a célra orientálódni, mentális képek segítségével (ha nem értetted ezt a mondatot, keress bizalommal :D ). Tehát, ha sportolóként van olyan zenéd, aminek segítségével el tudod érni, hogy csak a versenyre koncentrálj és kizárj minden zavaró tényezőt, akkor az tök jó, hallgasd! Ha nincs, akkor se keseredj el. Válassz egy szívednek kedves zenét (aminek ritmusa megegyezik az adott sportág ritmusához) és ahányszor hallgatod, képzeld el a versenyt pozitív kimenetellel, vagy emlékezz vissza eddigi legszebb pillanataidra. Természetesen használhatod edzések során is, de nagyon fontos, hogy a zenéhez ne kapcsolódjon semmilyen negatív élmény (pl.: akkor dobott a nőm, amikor ez a szám ment, akkor borultam kurta nagyot, amikor ezt hallgattam…)!
A hangulatod javítására sem utolsó szempont. Most képzeld el azt a versenyt, amikor bal lábbal kelsz fel, nem találod az eszközeidet, és jönnek a hétköznapi minikatasztrófák. Hát, ezek mind kihathatnak a versenyre. Ezt megelőzendő érdemes olyan számokat is beiktatni, amik vidámabbá, pozitívabbá tesznek  
Mondjuk az sem túl szerencsés, ha pörögsz, mint a ringlispil. Ebben az állapotban könnyen elveszítheted a fókuszt, és olyan dolgok veszik el a figyelmedet, amik nem kellenének…  
Végül itt a csapat kérdése. Segít megteremteni a csapategységet, ha olyan számot választotok, amit tényleg mindenki kedvel. Érdemes kettőt is választani: egyet, amit az öltözőbe hallgattok meg (erről nem kell tudniuk a többieknek…, így az a szám legyen tényleg olyan, mint maga a csapat) és egyet, amit a pályán hallgattok meg. Sőt, a szünetekre érdemes egy rövid válogatás CD-t is összeállítani , amit ha befut a csapat, szépen értékesíteni is lehet :D.

Tehát, ha zenét választanál a következő szempontokat vedd figyelembe:

·         Mindenképpen olyan legyen, amihez nem kapcsolódik negatív élményed

·         Legyen többféle számod, attól függően, hogy mit szeretné kiváltani vele (nyugalomra vágysz, vagy felpörgetnéd magad…)

·         Törekedj arra, hogy az adott zene kapcsolódjon a sportágadhoz (ebben kért a sportpszichód segítségét) 


Kriszta: Figyeld a zenét!













Gyakran ajánlják a sportolóknak, hogy hallgassanak zenét a verseny előtt. Ha kérdezik miért, akkor ezt a választ kapják:
·         Jobban tudják szabályozni a figyelmüket
·         Általa javulhat a teljesítményük
·         Megnő a koncentráció szintje
·         A hangulatukra is jó hatással van (pozitív állapotot teremt).
·         Valamint a csoport összetartozást is erősítheti (sose becsüld le a csapatok indulójának jelentőségét!!!)
De pontosan hogyan is néz ki ez az egész? Elég egy olyan zenét kiválasztani a sportolónak, amit szeret? A válasz természetesen nem, semmi sem lehet ilyen egyszerű J. Találtam egy cikket, ami egy kicsit részletesebben taglalja a témát:
A készenléti állapotra (verseny előtt): érdemesebb olyan muzsikát választani, ami egy kicsit felpörgeti az embert. Tehát legyen vidám, lüktető, gyors tempójú ( és kapcsolódjon hozzá valami pozitív emlék, legalább annyi, hogy az adott sportoló kedveli ezt a számot), ami megadja a kezdő löketet. Használata közvetlenül a verseny előtt ajánlott
De a verseny reggelére is kell valami. Az adott napot nem érdemes valami zúzóssal kezdeni, mert onnantól kezdve lesz az aktivitási szintünk a toppon ez csak abban az esetben jó, ha az ágyból rögtök a versenyre megyünk (de tényleg rögtön). Ha túl sokáig tartjuk azt a magas aktivitást az egekbe, akkor elfáradunk és nem lesz túl sok energiánk magára a versenyre. Tehát reggelre érdemes valami lassabbal kezdeni, ami szívünk ritmusát egy kicsit lejjebb veszi. Ne bőgtetőset, vagy andalítót, hanem valami kellemes nyugtatót! Ilyenkor még lehet egy picit relaxálni és a komfort megléte is ajánlott.
Ha verseny után vagy, akkor érdemes az aktivitási állapotot lecsökkenteni. Ilyenkor is ajánlott valami relaxcsomag, természetesen egyénre szabva.