·negatív belső beszéd („úgyis el fogom szúrkálni….”)
·alvási nehézség
És tudod kezelni? Mert ha nem, jelentem, ezer meg egy módja van annak, hogy túllépj ezeken. A legfontosabb az, hogy megülönböztessük a jó stresszt (eustressz) és a rossz stresszt (distressz).
Van az a stressz, ami megadja a versenyhez a lendületet, a versenyszellemet, meg az adrenalint, tehát azt, ami előre visz minket. Tehát legtöbbször nem szabad totál relaxált állapotba versenyre menni (vannak kivételek ám), mert akkor tuti, hogy nem lesz meg a versenyhez szükséges készenlét, figyelem és társai. De az is előfordulhat, hogy átlépi az izgalom szintje azt a határt, amit már nem tudunk kezelni, ekkor jöhetnek a fenti tünetek… Felsorolunk számotokra néhányat a repertoárunkból, válaszd ki a hozzád leginkább illlőt és gyakorold
·Tudatosítsd magadban, hogy mennyit edzettél!
·Emlékezz vissza a legnagyobb sikereidre!
·Képzeld el a versenyt:
oKépzeld el annak buktatóit/nehezebb részeit. Miután ez megvolt Képzeld el azt, ahogyan ezeket az akadályokat sikeresen veszed.
oKépzeld el a legjobb forgatókönyvet
·Idegesítenek a szurkolók? Képzeletben töröld ki őket.
·Imádod a szurkolóidat? Hangosítsd fel őket képzeletben! Erősítsd meg ezt az élményt
·Vigyél magaddal zenét. A zene olyan, ami leginkább illik az adott kihívásra. Legyen ez a te himnuszod.
Először is, be kell valljak valamit. Mint a legtöbb (sport)pszichológus, én is rohadtul féltékeny vagyok a többiekre. Fújunk egymásra, meg minden, de ezt csakis egymás háta mögött, ami súlyosbítja a sztorit. Tudom, szégyenletes, de felvállalom. Különben is, a pszichológus is ember! És a jó pszichológusnak is lehetnek hibái. Például egy orvos is lehet beteg, ez még nem minősíti őt, mint dokit. Vagy lásd a fodrász frizuráját, a kozmetikus bőrét… Na jó, nem mentegetőzöm tovább.
Na de a legfontosabb szempont egy pszichó igénybevételekor, hogy „légy tudatos vásárló”! Azaz, nagyjából mindenki ismeri saját maga igényeit. A találkozások első néhány alkalma éppen arról szól, hogy megismerd azt, akivel együtt dolgoznál. Ha nem szimpi, nyugodtan állj fel, és köszönd meg az eddigieket. Sőt, akár még tanácsot is kaphatsz tőle, hogy ki lenne számodra ideális, hiszen ezekből az alkalmakból, nagyjából a pszichó számára is leesik, hogy te mire is vágysz.
Tehát az első szempont a szimpátia. Szóval, ha úgy érzed, az eddigi tapasztalataid nem voltak túl rózsásak a pszichókról, akkor keres tovább. A (sport)pszichológus is olyan, mint egy autó, mindegyik képes elvinni a célba, de nem biztos, hogy mindegyik tetszik neked… Van olyan autó, amit pont neked találtak ki!
A második az, amivel dolgozol.
Legtöbbször a pszichológust választjuk meg először és annak van egy módszere, amivel dolgozik. A téma kábé olyan, mint Gombóc Artúr meg a csokik esete; választék van bőven. Például ha szeretsz beszélni, irány a klasszikus analízis. Ha csoportban tudsz megnyílni (vagy éppen, hogy ez okoz nehézséget), akkor van a pszichodráma, T-csoport meg több hasonló finomság. Ha beszélni kevésbé, de alkotni annál inkább szeretsz, akkor tiéd a művészeti terápiák. Ha ágyban és párnák közt, irány a relaxáció. Ha képekben tudsz gondolkodni, menj immaginálni (Mentál Tréning, Kakatim Immagináció és társai). Ha te szigorúan a realitások talaján szeretnél tengődni, számodra a kognitív dolgok lesznek a nyerők. Szóval határ a csillagos ég!
Ha meg nem vagy biztos valamiben, kérdezz nyugodtan, mi majd válaszolunk (vagy nem :D )
Néztem tegnap az M1-en délután a sport7 műsort ahol az 1956-os olimpiáról volt szó és arról milyen lelki hatása volt az Ausztráliában versenyző olimpikonjainkra az itthoni helyzet. Hát elég kemény meló lett volna akkor sportpszichológusnak lenni a csapat mellett…..
Ezután elgondolkoztam miért is nem kellett akkor sportpszichológus és mennyi eredmény született akkor és azután is a 60-70-es években anélkül, hogy bárki beszélt volna a mentális állapotról, a fejben ott levésről, a formaidőzítésről stb..
És tényleg nem kellett vagy legalábbis nem beszélnek róla sem az edzők sem a sportolók……mint ahogy ma is csak nagyon kevés sportoló vallja be, hogy sportpszichológussal dolgozik!!!! Mintha ez még mindig ciki lenne….
Mindegy a lényeg, hogy:
Mi az ami miatt úgy gondoljuk, hogy ma pedig már kellünk??????
Hát nézzük csak meg azokat az eredményeket……
Ki mit úszott 1950ben és mit úszik most
Ki mit futott 1950ben és mit fut most 100-on????
És Usain Bolt szerint Ő ezt még fokozza…..
Na jó az igaz, hogy most olyan versenyszámokat írtam fel amikről soha senki nem fogja bebizonyítani, hogy volt és van e benne koksz vagy nem…..
De koksz ide vagy oda az eredmények mögötti fizikai teljesítőképesség így is úgy is az emberi teljesítőképesség határát súrolja….vagy már túllépte a doppingszerek segítségével.
Nézzük az 1500-at mert ott az 50-60 as években csodafutóink voltak Rózsavölgyi István 7 világcsúcsot futott és idézve a nemzeti sportot:
A legnagyobb időt 1956. augusztus 8-án, éppen a tatai edzőtáborban érte el: 3:40.6 perccel Iharos Sándor világrekordját javította meg. Három hónappal később, a melbourne-i olimpián viszont már az előfutamban búcsúra kényszerült.
Három hetet hagytak ki az olimpia előtt az edzésből és alig jutottak ki az olimpiára,…….szóval itt a pszichés leterheltségen kívül erősen ott volt a kondíció romlása.
DE nézzük az időt és hasonlítsuk össze korábbi és mostani idővel:
Rózsavölgyi István 3:40,6 1956. augusztus 8
Paavo Nurmi 3:52,6 1924 június 19.
Hisam el Gerrúzs 3:26,0 jelenlegi világcsúcs
Szóval, azért gondolom, hogy van dolgunk a sportban mert az emberi teljesítőképesség határaihoz értünk és ha valaki nyerni akar ahhoz mentálisan is fejlődni kell!!!!
Nézzünk meg egy focimeccset az aranycsapattal és nézzünk meg egy bajnokok ligája meccset. Azért azt nem kell magyaráznom, hogy a gyorsaság, állóképesség és technikai pontosság mekkorát fejlődött!!!!
De ki bírja ezt fejben? Kik lesznek a legjobb focisták????
Ki az aki bírja 6-8 éves korától a kemény edzéseket ??
Foci, tenisz, úszás stb...
Ha nem kezdik el a gyerekek 5-6 évesen akkor esélyük nincs ott lenni a legjobbak között.
És bizton állíthatom, ha nem kezdenek el mentális gyakorlatokat, koncentrációfejlesztést, a mozdulataik pontosítását fejben akkor sem lesznek ott a legjobbak között ….vagy ott lesznek egy egy pillanatra aztán visszaesnek és a nem lesznek képesek kiegyensúlyozott teljesítményt mutatni (lásd. Szávay)
Szóval még van szabad kapacitásunk kedves sportolók, edzők de már nem sok :o))))
UUUU azok a huszasok!!!! Most aztán megint van mire fel….a nemzeti büszkeség dagad és lehet ezerrel hallgatni az István a királyt a meccs után :o))
Hát igen ez a sport!!!!
Király ! Óriási volt, ahogy bejutottunk a legjobb négy közé.
Még a meccs előtt hallgattam az egyik utánpótlás edzőt nyilatkozni az M1 Napkelteutánzat műsorában és aszonta azért ilyen jó a csapat mert mentálisan erősek!!
“Mentálisan erősek” Az mi? Mitől? Hogyan? Miért erősek? Mert még csak 20 évesek és övék a világ? Mert még nem rontották el őket a fásult edzők? Mert nem olvasnak napilapot? Mert nem a valós Magyarországon élnek ahol a csapból is a kishitűség, pesszimizmus és a kilátástalanság folyik ?
Nem ez így nem kerek. Ők miért tudnak gólt lőni a 118.percben a „nagyok“ miért nem?
Persze azért a végén kapott gól itt is megvolt a második félidő 83.percében O.K. De azért az betudható annak az általános sportpszichológiai és szabályszerűségnek, hogy a végén a nyerésreálló kicsit már ünnepel.
Hiába az örökös magyarázás, hogy gyerekek a meccsen itt és mostban vagyunk és ne ünnepelj előre...
Valahogy ebbe belecsúszik mindenki...Csak gondoljunk arra amikor mi csinálunk ugyanígy az életben nyerő helyzetben...kicsit hátradőlünk :o)
Aztán a Ghána meccs és végül a BRONZÉREM csata!!!!!
Gyönyörű meccsek voltak, hajtós, nyerni akaró játékosok és a végén még a szerencse is mellénk állt a megítélt 11-essel (szokatlan módon…..Le a magyar balsorssal végre, legalábbis a fejekben) és a Németh 11-es újrázással… (Az, hogy Gulácsi mennyi 11-est fogott meg, nem tartom szerencsének, az iskolapéldája volt a profizmusnak a nagybetűs koncentrációnak és intelligens játéknak!!!!!)
Érdekes komment volt az egyik népszabadság cikkben az a mondat, hogy “az egyiptomi vb annak lenyomata, hogy erős akarattal bármi megtörténhet.”…..
Érdekes komment és ami a fontos, hogy ez így is van. Csak azt magyarázza már el végre valaki, hogy honnan az az erős akarat?????
Erről kellene már írni, hogy mitől volt ilyen erős a csapat fejben. Fontos persze, hogy már az előző korosztályos bajnokságokban is együtt játszottak de az nem elég.
Jó lenne már olvasni a háttérmunkájukról és az is jó lenne ha a körülöttük dolgozó szakembereknek végre kikérnék a szakmai véleményét a “nagy” válogatottnál is.
Értem igen értem, hogy az U-20as VB-n sok olyan nemzeti válogatott volt ott akik másod vagy harmadvonalas játékosokat hoztak el, de ez engem nem érdekel. A mi fiaink jók voltak, együtt voltak és akartak győzni!!!!!! Ezt kellene már észrevenni!!!! Hogy EZ milyen sokat számít és végre el kellene hinni, hogy KELL EGY CSAPAT!!!! CSAPATÉPÍTÉS KELL!!!!VEGYÉTEK MÁR ÉSZRE!!!!
UI: Az persze nagyon jó, hogy a felnőtt válogatottnál van már sport szakpszichológus aki évek óta dolgozik a fiúkkal de olvasva a VB selejtező előtti programjukat heti 1x 1 óra csapatpszichológia NEM ELÉG!!!!! ADJANAK TÖBB IDÓT NEKI!!!!!
Gratulálok fiúk !!! Sokat adtatok Nekünk!!!!! Köszönjük a bronzérmet!!!
De jó lenne ha kiderülne, hogy Nektek is volt sportpszichológusotok :o)))))
Amerikában szinte minden sportágnak van sportpszichológusa, Németországban szintén. Sok sok konferenciával a hátam mögött (nemzetközi, európai) ahol bár magyarjaink jól képzett szakemberek, gyakran jobbak mint nyugati szaktársaink, mégis mellbevágó érzés látni a mentális felkészítés elfogadottságát szerte széles világunkban.
A kínai sportpszichológia közel áll a legális agymosás témaköréhez, milliókat és talán milliárdokat költöttek el a sportpszichológiai felkészítésre az Olimpia előtt. És vajon bejött?? Legyen csak bizonyíték az aranyaik száma…
Hogy csinálták? Személyesen hallottam, persze a jellegzetes kínai angolsággal a felkészítést vezető sportpszichológust… Számunkra egy teljesen elérhetetlennek tűnő minőségi színvonal ez… Szemináriumok a sportolóknak… Külön programok az egyes sportágaknak… 50-60 szakember kiképzése… Külön kis minibuszok a helyszínen….És lehetne sorolni az alaposan előkészített kínai „agytornát”…
És mi a helyzet itthon?
Pszichológus? Hát te beteg vagy… Minek az neked, úgyis csak beszélgettek …. Vagy menj panaszkodj a pszichológusodnak, arra való… Én nem veszekszem veled, éppen kezelés alatt állsz…
Sportpszichológus? Az én sportolóm nem hülye… Minek az, megoldjuk mi ezt szövetségen belül… Eddzen csak sokat, az a megoldás… Most tényleg jobban teljesít, ha cseverészik valami lélekdokival…
Még ha ezeken a gátakon túl is lépünk, a sportpszichológus gondolatáig nem jutunk el. Sportkörnyezetbe sportpszichológus való…
De ha még ez is távol áll, de rájöttünk arra, hogy valami gond lehet itt azért fejben… akkor jelenleg felhívják Csernus dokit, aki nagyszerű addiktológiai szakember, de NEM sportpszichológus…
És holnap a legjobbat hozod ki magadból. MEGÉRTETTED? Ugye, bevállalod…
Vagy boszorkányokat hívnak. Ugye el tudjuk képzelni a szeánszokat…
Ma kiűzzék a rossz teljesítmény ördögét a testetekből…
Holnap végre kipróbáljuk a csak az oroszok ellen összeállított varázsfőzetet…
És most mivel ti olyan adoniszi fiatal pasik vagytok, mi pedig éppen szingli boszorkányok, hát akkor bevetnénk egy kis szerelmi kötést is… aztán majd oldódjatok…
De a mentál tréner foglalkoztatásával már közelítünk a lényeghez (bezony 2009-et írunk)
Az agresszió levezetésének a legjobb módja ha lelkesen csapkodjuk aprólékosan összecsavargatott törülközőinket a terem padlójához..
És csodálkozunk, mi szakemberek, hogy tartanak a sportpszichológiától, esetleg kuruzslónak, varázslónak hisznek minket.
A kiút a megoldás irányába:
- alkalmazzunk szakembert
- győződjünk meg a szaktudásáról és végzettségéről…
És talán biztatásképpen elmondhatom: vannak már egyesületek, sportágak, ahol nem ciki sportpszichológust alkalmazni!!!
Akárcsak a középiskolákban, csapatoknál is közkedvelt eljárás. Célja, hogy felmérje a szociális háló hatékonyságát (ki kivel barát, vagy nem barát…)
Emlékszem, gimnazista koromban nem kimondottan rajongtam az eljárásért, különösen, mert a magyar tanárom prezentálta az eredményt, nem túl empátikus módon („ Krisztike, látod azt a pontot a háló szélén? Na az vagy te.”). Így korán kellett szembesülnöm azzal, hogy deviáns viselkedésemmel kivet magából a csoport. (Lehet, hogy ezért lettem pszichológus?)
A kérdőív
DE, később rá kellett jöjjek, az egész kérdőívezés tényleg jó és hatékony, és megfelelőképpen prezentálva, az adott csoport is sokat tanulhat magáról. Nézzük meg, miből is tevődik össze maga a szociometria kérdőív:
1.Rokonszenvi választásokra alapozó kérdések („ Ki mellé ülsz a buszon? vagyis Ki a barátod?”): Ebből hozható össze maga a szociogram, az az izé, ami megmutatja, ki kinek a barátja. Ide legtöbbször csak a kölcsönös választásokat jelöljük, tehát ha Gipsz Jakab bejelölte Pistikét és Pistike is bejelölte Jakabot. Kb így néz ki egy szociogram:
2.Egyéb kérdések, pl:
a. képességre vonatkozó – „Ki a leggyorsabb/legokosabb/legkreatívabb?”
b.népszerűségre vonatkozó – „Ki a legnépszerűbb?”
c.aktivitásra vonatkozó – „Ki a legvezéregéniségebb?” azaz „Ki szervezi a bulikat?” …..
d.de léteznek negatív tulajdonságra utaló kérdések, ezeket ritkán teszik fel –„ Ki a leggenyább…”
Mindezekből megtudjuk, hogy a csoport szerint ki bír az adott tulajdonsággal.
Az értékelés:
Ha a szociogramm megvan, akkor azt összevetheted az egyéb képességre vonatkozó kérdések eredményeivel. Így például kiderülhet, hogy akinek a legtöbb kapcsolata van (sok a barátja, és nem úgy van sok kapcsolata) az a vezéregyéniség is csoporton belül. Ez megmutathatja csoport értékrendjét (azt csipálják a legtöbben, aki vezéregyéniség – érdemes megnézni, hogy az illető milyen tulajdonságokkal bír). De ehhez már személyes kapcsolat kell a csoporttal…
Szociometriából kinyerhető legfontosabb izék:
-ki a perem (kinek nincs barátja)
-ki a sztár (kinek van a legtöbb barátja)
-kik azok, akik egy képességükkel kiemelkednek a többiektől (egyéb kérdések)
Tévhitek, azaz hol barmolta el a magyar tanárom:
A kérdőív felvétele előtt le kell fektetni egy-két alapszabályt.
·Ne olyan ember töltesse ki a tesztet, akitől valamilyen szinten függ a csoport (magyar tanár, edző…), mert nagy annak a lehetősége, hogy a csoport nem lesz túlontúl őszinte.
·Ne ismeretlen ember töltesse ki a tesztet, legalább egyszer lásák a csapattagok az illetőt a teszt felvétele előtt
·Mondjuk már el szegény szerencsétlen tesztalanyoknak, hogy mi a szórakozás fog történni (mi ez a kérdőív már megint, mi lesz a sorsa, meg úgy általában)
·A titoktartás, mint olyan hangozzon már el
·Dumáljuk meg a résztvevőkkel, hogy mily módon szeretnének visszajelzést kapni (ideális esetben név nélkül bemutatjuk a szociogrammot és elmondjuk, hogy mi látható rajta)
A kérdőív felvétele után is több dologra kell figyelni:
Szóval, a perem helyzeten lévőknél a legnagyobb a hibázási arány, főként ha sportcsoportról van szó, mert
·érdemes megnézni, hogy az adott illető mióta tagja a csoportnak
·érdemes megnézni, hogy milyen válaszokat adott („senki/mindenki” típusú válaszok arra utalhatnak arra, hogy nem bízott meg bennünk, így nem nyílt meg az illető)
·ha nincs perem, az ugyanolyan szar, mintha sok perem van! A tévhitekkel ellentétben egy két különálló jót tehet a csoportnak (elfogadják a másságukat, tiszteletben tartják a véleményüket a többiek, meg hasonlóan elhanyagolható dolgok)
·ja, és ha sportcsoportról van szó, akkor nézzük már meg, milyen poszton játszik csórikám! (ha kapus ne csodálkozzunk túlságosan…)
Ha nagyon széteső csoportról van szó, vagy két, egymástól elválló hálót látunk, akkor először nézzük meg mi lehet ennek az oka (ificsapat tagjai feljöttek a felnőttekhez …).
Tehát a legfontosabb szabály: a szociometria csak egy kiindulási pontot ad, ami segíthet abban, hol lehet fejleszteni a csoportot, és mik azok az erősségei, amire a nehéz helyzetben segíthet nekik.
Ja és egy személyes kérés azokhoz, akik felvennének ilyen kérdőívet. Próbáljunk egy kisit kreatívak lenni a kérdőív összeállításakor, és a „ki mellé ülsz a buszon” típusú kérdéseket váltsák már fel az olyanok „ Kinek tartottad már a homlokát a mosdónál egy csúnya parti után” típusúak!
Ha utána szeretnél nézni a témának, akkor keresd az alábbi könyveket
Pszichológusként végeztem, mint oly sok földi halandó, és lassacskán rájöttem, hogy alapdiploma annyit ér, mit sarokcsiszoló sarok nélkül. Így elterveztem, hogy szakosodni fogok. Mivel szakdogámat sportcsapatokból írtam, így egyértelmű volt a szitu, arrafelé kell keresgélnem. És éppen akkor indult a TF-en egy új szakképzés, ahová gyorsan jelentkeztem és még gyorsabban elvégeztem.
Célom az, hogy elterjesszem a sportpszichológia tanát a világban, mert az jó dolog. Hárman csajok összefogtunk, hogy bemutassuk szakmánk szépségeit. Szolgálunk majd néhány ismeretterjesztő cikkel, néhány általunk is használt technikával, meg egyéb nyalánksággal. És mivel mi is csak húsból vagyunk, így megosztjuk veletek kezdeti tévedéseinket (kajak nem egyenlő hajóval), és fura históriáinkat (mit tegyen a kezdő sportpszichó, ha bezárják 20 átöltözni vágyó pasival…)
Na de ennyit rólam.
Kezdeteknek készítettünk nektek egy tesztet, amivel felmérhetitek
saját ismereteiteket a sportpszichológiáról.
Készüljetek, néhol nemcsak egy jó válasz található…
Teszt:
1. A sportpszichológus:
A.Többségében férfi, aki azért választotta a szakmát, hogy a női sportolókat vízszintbe helyezze
B.Többségében nő, aki azért választotta a szakmát, hogy a férfi sportolók vízszintbe helyezzék őt
C.A sportpszichológusok többsége sportolt, vagy sportol valamit, és egyetlen cél motiválja, hogy a paciensét segítse sportkarrierje kiteljesedésében
2. Az első lépések, azaz hogy alakul ki a kapcsolat a sportoló és a pszichológus között:
A.A sportpszichológus hajkurássza a sportolókat, hogy felhívja a figyelmüket arra, mekkora lelki problémájuk van, ami kihat a teljesítményükre.
B.A sportpszichológus az edzőket hajkurássza, hogy felhívja a figyelmet, sportolóik hibáira és az edzés tökéletlenségeire
C.A megkeresés a sportolói oldalról történik, de megeshet, hogy a sportolónak valaki ajánlja (edző, szakosztály, ismerős…) a tanácsadás ezen formáját
3. Mivel kereshetik meg a sportpszichológust?
A.Sportsérülésekkel: („Eltört a kisujjam, miközben virágot szedtem, most ki kell hagynom az edzéseket is, de közeleg a verseny…”)
B.Ha a teljesítményemet szeretném fokozni: („Öööö, már megint kihagytam a játékot eldöntő hetest. Bocsi!”)
C.Ha egy picit izgulok: („A verseny fontossága és a WC-re látogatások gyakorisága egyenes arányú tendenciát mutatnak”)
D.Csapategység kialakítása: („Nekem semmi bajom X-xel, de akkor sem fogom átadni neki a labdát!”)
E.Minden más, ami kihat a sportteljesítményemre: („Mióta potenciális problematikáim vannak, valahogy sosem találok célba…”)
4. A sportpszichológus munkamódja:
A.Minden esetben feltárja a sporteszköz és a magánélet kapcsolatát és azt elemezgetik évekig ( Miért épp a rúdugrást választotta Pistike, ha értitek a célzást…)
B.A legkisebb tévedés hátterét is feltárják, aminek a gyökere tuti, hogy valahol a múltban keresendő, és kapcsolatba hozható a szülőkkel…
C.A sportpszichológus mindig a sportolóval közösen állapítják meg, hogy milyen problémával fognak foglalkozni. A sportolónak lehetősége van szakaszonléánt visszanézni, hogy a foglalkozások hatékonyságával hogyan javult a helyzete.
Szeretettel köszöntünk minden sportolót, sportolni vágyót, vagy akarót, illetve mindazokat akik valamilyen úton-módon kapcsolódnak a sport területéhez!
Ez a blog azért jött létre, hogy kicsit szélesebb körrel megismertessük mindazt, amit sportpszichológiának neveznek.
Ha bármilyen kérdésed lenne, akár az adott témához, akár a témától függetlenül, tedd fel bátran, mi hamarosan válaszolunk!
A Skype-on is elérhetőek vagyunk!
Majdnem minden hétfőn 19.30-20.30 között.
Skype név: sportforras E-mail: sportpszichologusok@gmail.com
Személyesen meg így találhatsz meg minket:
Kovács Kriszta:
Tel.: +36-20-2073-092
