SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK NEKTEK!!!!!!!

Ezeket imádom!!!
Kellemes szórakozást hozzájuk :D

Noémi: Túlélőcsomag edzőknek 2. rész

Ezt az anyagot külföldön egy nemzetközileg elismert tréning (meglepő módon Coach Effectiveness Training-nek becézik, ha érdekel a téma, így megtalálhatod) során szokták átadni az edzőknek. Két adagban dobjuk át nektek az anyagot, a második rész címe: 

 

Jó játék esetén

• Mi tegyünk: A teljesítmény után, ha lehetséges azonnal biztosítsunk megerősítést. Tudassuk a sportolóval, hogy elismerjük és értékeljük az erőfeszítéseit. Az erőfeszítéseket is ugyanúgy erősítsük meg, mint az eredményeket. Keressük a pozitív dolgokat, erősítsük meg, és meglátjuk, hogy javulni fognak. Ne felejtsük, hogy a pozitív dolgok megmaradnak a sportolókban, akár kimutatják, akár nem.
• Mit ne tegyünk: Ne vegyük „készpénznek” az erőfeszítéseiket.

 

Hagyjuk a jó dolgokat megtörténni és teremtsünk kellemes tanulási légkört.

• Mit tegyünk: Adjunk technikai utasításokat. „Tündököljünk” a gondoskodó és kompetens pedagógus szerepében. Próbáljuk a részvételt egy olyan tanulási tapasztalattá alakítani, amikor segítünk a sportolónak kihozni magából a legjobbat. Az utasításokat mindig pozitív formában adjuk. „Elégítsük” ki a sportolók azon igényét, hogy a készségeik fejlődjenek. Az utasítások legyenek tömörek és egyértelműek, és ha lehetőség van, rá demonstráljuk az adott készség helyes végrehajtását.
• Mit tegyünk még: Bátorítsunk. Bátorítsuk az erőfeszítéseket, ne követeljünk eredményeket. Szelektíven bátorítsunk, csak akkor amikor az valóban jelentéssel ruházódik fel. Legyünk támogatók, anélkül, hogy olyanok lennénk, mint egy szurkolókórus vezetője.
• Mit tegyünk még: Koncentráljunk a tevékenységre. A sportolókkal együtt legyünk jelen a játékban. Mutassunk jó példát a csapategységben.
• Mit ne tegyünk: A bátorítás vagy megerősítés ne legyen szarkasztikus vagy degradáló. Csak tegyünk egy egyszerű kijelentése, aztán menjünk tovább. Ne hagyjuk, hogy a „bátorítás” irritálóvá váljon a sportoló számára. 

Megjegyzés: A leírt irányelvek csupán kivonatai annak a kézikönyvnek, amit a CET-ben résztvevő edzők kapnak

 Irodalom:

Enhancing the youth sports experience through coaching

When Psychologists Teach Coaches How to Coach, Young Athletes Feel Better and Play Longer 

Social Psychology in Sport: Mastery-Based Coach 

Coach-mediated team building in youth sports 

 

Noémi: Túlélőcsomag edzőknek 1. rész

Ezt az anyagot külföldön egy nemzetközileg elismert tréning (meglepő módon Coach Effectiveness Training-nek becézik, ha érdekel a téma, így megtalálhatod) során szokták átadni az edzőknek. Két adagban dobjuk át nektek az anyagot, az első rész címe: 

Hogyan jelezzünk vissza a sportolónknak, ha hibázott

• Mit tegyünk: A hiba után, ha lehetséges azonnal bátorítsuk őket. Ez az a pillanat, amikor a fiatalnak a leginkább szüksége van a támogatásra. Ha biztosak vagyunk abban, hogy a sportoló tudja, hogyan kell a hibáját kijavítani, akkor a bátorítás önmagában is hatékony. Azonban, ha szükséges adjunk javító jellegű utasításokat, de ezt is mindenképpen pozitív, bátorító formában. Az utasítások során nem szabad csak az elrontott múltbeli dolgokat hangsúlyozni, hanem azokra a jó dolgokra is fel kell hívni a sportoló figyelmét, amik akkor következnek be, ha végrehajtja az utasítást. Ezáltal a sportoló önmaga is motiválttá válik a hibái kijavítására, és nem a kudarcok vagy a helytelenítés elkerülésére törekszik.
• Mit ne tegyünk: Ne büntessünk, ha a dolgok rosszul mennek. A büntetés nem csak a kiabálását jelenti, hanem megnyilvánulhat például a hangsúlyban, a tettekben és számos más módon is. A sportolók sokkal jobban reagálnak a pozitív megközelítésre. Ha a büntetéstől való félelmet csökkentjük, akkor a hibázástól való félelem is csökken. Törekedjünk arra, hogy az erőfeszítés hiányát, és ne a sportoló személyiségét kritizáljuk.
• Mit ne tegyünk még: A javító jellegű utasításokat ne megalázó, ellenszenves vagy nyers formában fogalmazzuk meg. Ez azt jelenti, hogy kerüljük a büntető jellegű utasításokat. Ezek az utasítások sokkal valószínűbb, hogy frusztrációt, sértődést és haragot okoznak, és nem javítják a teljesítményt. Ne hagyjuk, hogy a jó szándékú utasításaink öndestruktívak legyenek.
• Mit tegyünk még: A csapat szervezettségét próbáljuk világosan megfogalmazott elvárások által fenntartani. Hangsúlyozzuk, hogy a meccs során a csapat minden tagja részese a játéknak, még a kispadon ülők is. Alkalmazzunk olyan megerősítéseket, amelyek a csapatmunkában való részvételt erősítik. Ez azt jelenti, hogy próbáljuk elkerülni azt a nem megfelelő viselkedést, hogy a pozitív megközelítéssel éppen a kívánt viselkedés ellentétét erősítjük meg.
• Mit ne tegyünk még: Ne akarjuk folytonos fenyegetéssel vagy korholással megelőzni a káoszt. Ne legyünk utasítgató tisztviselők. Ha egy sportoló visszautasítja az együttműködést, fosszuk meg őt valami számára értékestől. Ne alkalmazzunk fizikai büntetőmódszereket, mint például további körök lefutása. Ha az edzői irányelveket már ez elején érthetően és világosan megfogalmazzuk, és ezeknek megfelelően dolgozunk, akkor elkerülhetővé válik az, hogy állandóan a kontroll fenntartásával kelljen foglalkozni. A fiataloknak szükségük van világos irányelvekre és elvárásokra, de a szabályozásokat nem viselik el. Próbáljuk megtalálni az egészséges egyensúlyt.

 Interneten fellelhető sportpszichológiai irodalom:

 Enhancing the youth sports experience through coaching

When Psychologists Teach Coaches How to Coach, Young Athletes Feel Better and Play Longer 

Social Psychology in Sport: Mastery-Based Coach 

Coach-mediated team building in youth sports  

Kriszta: Hogyan építsünk csapatot házilag, azaz miben különbözik a csapatépítés a közös kocsmázástól? 1. rész

Bele is vágok a közepébe. A csapatépítés során többek között az alábbi készségeket/képességeket célozza meg:

• Célkitűzés (mind egyéni, mind csoportszinten)
• Kommunikációs csatornák fejlesztése
• Problémamegoldás
• Együttműködés fejlesztése
  
• Érzelmi intelligencia és érzelmi kontroll fejlesztése
• Szorongások és félelmek feloldása...

Természetesen az, hogy mire kerül a hangsúly, függ a csapat/edző... igényeitől.
De miért is van szükség csapatépítésre (azon kívül, hogy a sportpszichológusoknak ad munkát)? Többek között azért, mert a csapatsportok többsége interaktív, tehát az összjátékon alapul, amihez elengedhetetlen maga az együttműködés, kommunikáció, kölcsönös megértés (de legalább egymás megismerése). 
Például vegyünk egy nagyon, de nagyon jó játékosokból álló csapatot ( ha hasonlóságot találsz egy valósan létező csapattal, az nem a véletlen műve). Minden játékost szép summáért szerzett be a csapat vezetősége, egyéb iránt ők a sportáguk díszpéldányai. A csapat vezetősége méltán reménykedhet egy olyan eredményben, amivel kiemelkednek a középszerből. Igen ám, de ezek a játékosok a legjobbak, és mint ilyenek, hmm magukból kihozhatják a legjobbat, de egymással nem kommunikálnak (végül is ők a legjobbak). Mi esz ennek az eredménye? A gyengébb és középszer csapatokat tuti legyőzik, hiszen a technikai tudásuk kiemelkedően magas. De a középszertől kicsit kiemelkedő csapatok tuti, h a földbe döngölik őket. Miért? Mert ha már arról van szó, hogy együttműködjenek, megjelennek az elakadások.
Ugyanis a játékosok nem ismerik egymást, a kommunikáció sem működik a csapaton belül. Csak szólósok vannak, így nehezebb helyzetekben is csak szólózni tudnak. Ezt az ellenség könnyen átlátja és megeszi őket reggelire.
Például vegyünk egy egyszerű labdajátékot. Mondjuk álcázzuk az egészet egy névtanulással. Kérjük meg a csapatot, h üljenek körbe, dobjuk valakinek a labdát, és az dobja egy másik embörnek, úgy h mondja annak a nevét (egy játékoshoz csak egyszer mehet a labda). Ismételjük meg kb 3-szor ezt a kört (a játékszabály ugyanaz, de nem kell feltétlenül ugyanannak dobnia a labdát, akinek az előző körben, de akár annak is dobhatja). Utána kérjük meg a játékosokat, hogy jegyezzék fel, h kiknek dobták a labdát. Majd nézzük meg, h a játékok során kiknek szoktak a legtöbbször passzolni. Ha van átfedés, az sem a véletlen műve... Ugyanis az átlagember annak dobja a labdát, akit ismer/akivel dumálni szokott. Ez legtöbbször nem tudatos, éppen kell dolgozni vele. A kommunikáció hatékonyságával nő azoknak a száma is, akiknek átadjuk a labdát.


FOLYT. KÖV.

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!!!!!

 

Kriszta: A gömbérzék (foci és a mentális technikák)

A következőkben a sportpszichológia következő nagy vívmányáról lesz szó, a mentális tréningről... 

Ezt igyekeztünk ismét csak futball szemszögből tekinteni, különösen a kapusokat célozzuk meg a cikkel...

• Tartsd a fókuszt - Bizonyos szavak segíthetnek abban, hogy visszatereld az elkalandozó figyelmedet. Ezeket a szavakat magadnak kell megtalálni. Ilyenek például: Megvédem a labdát Kivédem a labdát, Átlátom a pályát... További példákért nézd meg ezt a kis klippet :D

 

• Gyakorolj képzeletbeli képekkel! Mi az a kép, vagy szimbólum számodra, ami azt jelképezi, hogy te vagy a legjobb kapus, aki minden gólt labdát  kivéd? pl.: A kezeid mágnesből vannak a labda meg vasból, így minden labda a te kezedhez ragad... vagy ahogy közeleg a labda, úgy szűkül a kapu is... vagy te olyan vagy, akár egy tigris, aki bármire ráveti magát? Keresd meg a saját képedet és képzeld el ezt erősen, akárhányszor a pályára állsz.

• Beesett egy gól? Sose hagyd annyiban!!! Képzeletben javítsd ki az egészet. Mozdulj arra, amerre kellett volna, javítsd ki mentálisan a téves mozdulatot!!

•  Közeleg a verseny? Építkezz az eddigi tapasztalataidból! Képzeletben (de még jobb ha megvan videón) játszd le magadnak az eddigi védéseidet, érezd újra, mikor, melyik mozdulat volt a helyes. Így a meccsen könnyebben elő tudod hívni a jó mozdulatsort...

Íme a 3 tipp. Mindegyiket könnyen tudod egyedül is használni, de nem árt, ha van a közeledben egy sportpszichológus, aki segít neked ebben :)

Kriszta: A gömbérzék (foci és a pontos célkitűzés)

Kezdjünk bele egy kis sportágspecifikusba. Először is, jöjjön a kedvencem, a foci!

Szeretem a focit, a magyar focit is! Egyetlen szívfájdalmam, hogy a sportpszichológusok még nem terjedt el úgy, ahogy én azt szeretném... De azért van egy két sportpszichológus odabent!!!

No de ennyit a szakmai hisztimről, jöjjön az informatívabb blokk:

Mielőtt bármibe is belekezdenél, mérd fel, hol tartasz most, és hová szeretnél eljutni. A sportpszichológia egyik legsarkalatosabb pontja a pontos célkitűzés, Íme ehhez néhány tanács

1. A cél legyen specifikus (egyénre szabott) és jól mérhető: Kösd egy számhoz ezt az értéket, így könnyen ellenőrizni tudod a változást pl.: a labdaérintéseim száma 20-ról 30-ra növekednek...
2. A Célkitűzéseket mindig pozitív formában fogalmazd meg! pl.: ahelyett, hogy "2 góllal kevesebbet engedek be a kapuba" legyen "2 labdával többet védek". 
3. A célkitűzés legyen számodra reális kihívás. Ha kicsire teszed a mércét, akkor azt nagyon könnyen le lehet verni, abban nincs semmilyen kihívás. Ha meg túl távoli a cél, akkor az ember könnyen belebukhat és elveszítheti az önbizalmát... Szóval ne legyen olyan célod, hogy minden labdát kivédsz/berúgsz, mert az sajnos nem reális (vannak olyan tényezők, amik kihatnak a játékodra és nem tudod őket befolyásolni - pl.: esős pálya, genya bíró, díjbirkózó hátvéd/csatár...)
4. A célkitűzésednek legyen egy határideje: szabd egy dátumhoz/eseményhez, hogy mikorra szeretnéd elérni az adott célt, mert csak így tudod ellenőrizni.
5. Legyen személyes és belülről jövő: Az a legjobb, ha te saját magadnak határozod meg a célt, mert te tudod a legjobban, hogy miben kell fejlődnöd...
6. Időnként tekints vissza a célodra és értékeld az eddigi eredményedet. Fontos, hogy bizonyos szakaszonként tekints rá az eddigi eredményeidre, mert így visszajelzést kaphatsz önmagadról és teljesítményedről
   
7. A sportbeli céljaidat hozd összhangba a magánéleted céljaival! Ha ezt megteszed, több támogatást fogsz kapni, míg ha ezt elkerülöd, akkor elesel a támogató háttértől (csapat, család...) 

 
A következő részben néhány tanáccsal szolgálunk kapusok részére. A mentális tréningről lesz szó, amiről itt egy kis videó (rövidesen magyarul is...)

 

Noémi: Asszertív kommunikáció a sportban

Időnként a sportolóknak ki kell állni a jogaikért és olyan dolgokért, amik fontosak számukra. Az asszertivitás kifejezés a személy gondolatainak, érzéseinek és hiedelmeinek az őszinte és egyenes kifejezésére utal, olyan szociális elfogadott módon, amely nem sérti meg, vagy hágja át mások jogait. Az asszertív válaszminták 4 fő komponenst tartalmaznak:

1. szívesség kérésének a képessége,
2. pozitív és negatív érzések kifejezésének a képessége,
3. a nemet mondás képessége és
4. a képesség arra, hogy belekezdjünk, folytassunk és befejezzünk bizonyos beszélgetéseket.

Az embereknek számos okból kifolyólag lehetnek nehézségeik az asszertivitással. Ilyenek lehetnek:

• a szociális következtetések (pl. nem mer szólni azért, mert fél attól, hogy mások mit gondolnak majd vagy, hogy megbánt másokat);
• a tudatosság hiánya (pl. soha senki nem tanította meg neki, hogyan legyen asszertív);
• a magabiztosság hiánya (pl. a szocializációs minták és kulturális különbségek befolyása) és
• a sebezhetőség (pl. önmaga megismerése negatív következményekkel járhat).

Például, néhány újonc nem mer megszólalni a csapattalálkozókon, mert tart attól, hogy ezáltal rossz színben tűnik fel az idősebbek előtt vagy, hogy úgy fogják gondolni, hogy megzavarta a megbeszélést. A csapattársak tisztelete valami olyasmi, amit ki kell érdemelni, és ez egy hosszú folyamat. A csapaton belüli kulturális és szocializációs faktorok szintén befolyásolhatják az asszertivitásra való késztetést. Például egy újonnan érkezett Puerto Rico-i vagy Latin Amerika-i sportolónak kellemetlen lehet Észak- Amerikai környezetben felszólalni.

Az asszertivitás tanult viselkedés, amelynek tökéletesítése sok gyakorlást igényel. A hatékony interperszonális készségeket, ilyen az asszertivitás egy szezon alatt nem lehet megtanulni, hanem inkább egy olyan széleskörűbb megközelítésre van szükség, amely magába foglal az asszertivitás mellett más mentális tréning készségeket, mint például a célkitűzés, a megküzdéssel kapcsolatos technikák, belső párbeszéd (self- talk) és önmegfigyelési stratégiák. Úgy gondolják, hogy a sportolóknak meg kell tanulniuk a gondolataikat, szükségleteiket, érzéseiket és preferenciáikat pozitív, közvetlen és tapintatos formában kifejezni. A következő Greenberg- féle DESC forma  jó példája annak, hogy hogyan fejezhetik ki magukat asszertívebben az emberek:

1. (Describe) Úgy írjuk le a helyzetet, ahogy mi látjuk, fessünk egyfajta verbális képet a másik személy viselkedéséről vagy arról a helyzetről, amire reagálunk: „Azt látom, hogy az történik…”; „Amikor kritizálják a játékomat, azt érzem, hogy…” 
   
2. (Express) Fejezd ki a másik viselkedésével vagy a már leírt szituációval kapcsolatos érzelmeidet. „Amikor ezt csinálod, úgy érzem, hogy…”; „Dühös és frusztrált vagyok, ha a hátam mögött beszélsz rólam.” 
   
3. (Specify) Pontosítsd, hogy igazából mit szeretnél, ha megváltozna: „Azt szeretném, ha építő jelleggel és nem megalázóan jeleznél nekem vissza”; „Értékelném, ha nem beszélnél rólam a hátam mögött”. 
   
4. (Consequences) Beszéljünk a várható következményekről: „Ha nem szállsz ki az én dolgomból, megkérem az edzőt, hogy segítsen tisztázni a helyzetet”.

http://hk.humankinetics.com/JSEP/journalAbout.cfm
További sportpszichológiai tippek a témában: http://www.sportpszichologusok.hu/sport.html

Noémi: Kommunikáció a csapatban

Itt van néhány olyan javaslat Orlick munkájából , melyek segíthetnek javítani  a kommunikációs folyamatokat a csapaton belül:

• Bizonyosodjunk, meg arról, hogy „mindenki ugyanabban a csónakban evez” (az elsődleges a csapat). Fel kell ismerni, hogy minél nyíltabbak vagyunk másokkal, annál jobb esélyeink vannak a boldogulásra és a céljaink elérésére.


• Vitassuk meg, hogy milyen módszerek segítségével javíthatjuk a csapaton belüli harmóniát, beleértve azt, hogy hogyan támogassuk és segítsük egymást a pályán és azon kívül is. Ezen felül, tegyünk meg bármit, ami szükséges ahhoz, hogy a csapattagok értékesnek és elfogadottnak érezzék magukat.


• Figyeljünk másokra, ők is fognak ránk figyelni! Képzeljük bele magunkat a másik helyzetébe, és próbáljuk megérteni az ő nézőpontját.


• Tanuljunk meg visszajelzést vagy kritikát építő módon adni és kapni. A szándékra figyeljünk oda, ne vegyünk mindent rögtön magunkra.


• Tanuljuk meg jobban tolerálni a másikat. Fogadjuk el a csapattagokat olyannak, amilyenek, a hibáikkal, hirtelen fordulataikkal, jellemző tulajdonságaikkal és az olyan vicces szokásaikkal együtt, amely egyedivé teszi őket.


• Ne beszéljünk róluk a hátuk mögött, és ne pletykáljunk. A klikkesedés és féltékenykedés gyorsan tönkreteszi a csapatmorált.


• A konfliktusainkat kezeljük privátan. Közvetlenül csak azzal a személlyel foglalkozzunk (pl. „Így viselkedsz”, „Ilyen érzéseket vált ki a viselkedésed a többiekből”, „Ez az, ahogy a viselkedéseddel befolyásolsz másokat, és ahogy ezt mások észlelik”).


• Ismerjük fel, hogy minden konfliktust nem lehet megoldani, de hatékonyabban lehet kezelni, ha mindkét fél hajlandó kommunikálni.

További tippek sportpszichológusoktól: http://www.sportpszichologusok.hu/sport.html
Ismertető

Kriszta: Csimoták és a sport

Miért jó, ha a fiatalkorúak sportolni kezdenek?

• mert hamar rátanulhatnak az egészséges életmódra 
• mert még több barátot szerezhetnek (nemcsap a sportkörön belül, hanem kívül is. Ugyanis a legtöbb sportoló gyermek népszerűbb a nem sportoló társainál)
• hamar megtanulja az olyanokat, mint önfegyelem, együttműködés, tiszteletadás...
• és a legfontosabb, mert jó játék, élvezetes tevékenység.

A legfőbb ok, amiért egy kölök sportolni kezd, az a szórakozás. Ezért az edzők, sportpszichológusok és mindenki más szerepe az, hogy játékká tegyék a foglalkozásokat. De ezt hogyan is lehet elérni?

2-6 év között nem érdemes a szabályrendszert megtanítani nekik, őket az még nem érdekli. Az is igen nehézkesen megy nekik, hogy csapatként gondoljanak magukra (csapatsportok esetében). Ez az a korszak, amikor leginkább önmaguk vannak a központban, érdemes ezt kihasználni! Ami még nagyon működik náluk, az a szimbólumok, meg a képek. Találjunk egy-egy mozdulatra egy egy állatnevet (ugorj úgy, mint egy tigris - innentől annak az ugrásnak a neve tigrisugrás lesz...). Vagy játszuk el az egészet (kosárra dobás esetében: képzeld el, hogy a kezedben egy alma van, és ezt az almát el szeretnéd juttatni a nagyihoz aki a fán ül, dobd bele a kosárkájába és megkapja). Ebben a korszakban a legnagyobb kincs, a találékonyság. Ami még nagyon bejön náluk, az az utánzás. Könnyen tanulnak, ha megmutatjuk nekik szépen lassan, hogyan kell csinálni.

6-12 éves korukban megjelennek a szabályok. Az első szakaszban (6-8 év) még élnek a szimbólumok és a képek, de utána veszítenek az erejükből és a valóságos szereplők kapnak nagyobb hangsúlyt (megjelennek a példaképek...). De kezdjük a szabályokkal: kezdetben nincsenek szabályok, majd megjelennek az általuk alkotott szabályok sokasága, amiktől nagyon nem lehet eltérni. A gond az szokott lenni, hogy majdnem minden gyerkőc más-más szabályrendszert talál ki egy hasonló játékhoz... De ezt lehet formázni, csak meg kell előzni őket a szabályállításban. Kb 9-10 éves korukra kezd tisztázódni ez az egész szabályosdi. Szóval innentől már működnek a dolgok, csak magyarázzuk el nekik, melyik szabály miért van. És ahogy megjelennek a szabályok, úgy jelenik meg az együttműködés is, azaz már érdemben jöhetnek a csapatjátékok!

A kölkök akkor fogják élvezni a sportot, ha belső motiváció hajtja őket (szeretik csinálni azt, amit csinálnak). De ezt hogy is lehet elérni?

• Éreztessük velük, hogy megvan bennük a kompetencia, hogy képesek rá. Ezt sok -ok dicsérettel érhető el (ügyes vagy, na látod, hogy megy neked)
• Kerüljük a negatív tartalmú minősítéseket, a kölök akkor is a mi "kicsi bajnokunk" ha éppen pofira esett a labdában
• Ha valamit eltévesztett, mutassuk meg neki, hogyan kell kijavítani. Dicsérjük meg a részeredményeket is.
• Ha a kis sportoló lesérült/kikapott, ne hagyjuk annyiban! Egy kis játékkal játsszuk újra a meccset úgy, hogy akkor ő győz. (csapatsportok esetén meséltessük el a csapattal, hogyan győzték volna le a csapatot, egyénieknél akár az egész újra lejátszható). Ilyenkor különös figyelmet kell szánni a kritikus eseményekre! Ilyenkor számítanak leginkább a pozitív üzenetekre! Emeljük ki, mit csináltak jól.
• A gyerkőcök szeretik a jutalmazást is. De fontos, hogy ne bírjon komoly pénzbeli értékkel. Egy alma, matrica az úgy belefér. De jobbak az olyan jutalmak, ami élményt nyújt számára (elmenni egy felnőtt meccsre, mozizás...)
  
• Csoportok esetén az edző kezelje a játékosokat egyenrangúan, legyen a siker jutalma mindig valami kis közös cselekvés (közös házimozi, közös fagyizás...) , a legrosszabb ami csoportoknál elkövethető, az az egyéni jutalmazás, egy-egy játékos kiemelése. Ez lehet, hogy segít az adott sportolónak abban, hogy érezze, hogy ő milyen jó, de abban is segít, hogy a többiek megutálják, valamint a féltékenység is megjelenhet a csoportban. Ha valakit külön meg akarunk dicsérni, azt tegyük úgy, hogy a többi játékos ne tudja/lássa.
  

Ja, és természetesen vannak ám nemi különbségek is: a fiúkák jobban szeretik a versengő, szabályokon nyugvó játékokat, ahol megmutathatják ki a dominus a háznál. Mindenkinek megvan a maga szerepe egy játékon belül, képesek csoportosan is megmozdulni egy közös célért (Pál utcai fiúk). Míg a lányoknál nem dívik a nagycsoport, már fiatalabb korukban sem, és igen, mindenki hercegkisasszony (ugyanazt a szerepet szeretik viselni). Ennek ellenére együttműködőbbeknek tűnnek a fiúknál.

Kriszta: BFLPE (Nagy Hal Kis Tó Hatás a sportban)

     















Most találtam egy izgalmasnak tűnő cikket. Nagyjából ugyanarról szól, mint az elvárásos cikkünk ("mindent megteszek, hogy én legyek az első"), de bevallom, hogy sose hallottam erről a BFLPE (Big Fish Little Pond Effect) jelenségről.

     Tehát röviden összefoglalva, nem szól másról, hogy adott egy átlagos kvalitású sportoló, aki egy kicsit magasabb kvalitású csoportba kerül (tehát ő a legbénább a csoportban, egyébként meg átlagos a figura). No ekkor emberünk önértékelése le fog csökkeni a béka segge alá, és lassan a teljesítményének is oda lesz. Szépen lassan nem azt a teljesítményt fogja hozni, amire képes, hanem saját képességei alá fog menni.

Természetesen egy visszafelé is igaz. Tehát, ha van egy átlagos sportolónk, aki viszont egy gyengusz csapatba kerül, akkor a magáról alkotott kép az egekbe fog szökni (azaz elszáll, mint a győzelmi zászló).

     No de miért is fontos mindez? vegyünk egy kezdő sportolót, aki bekerül az elitbe újoncként. No, akkor ő lesz az a bizonyos picurka halacska a nagy halak között. És előfordulhat, hogy könnyen elvész a tömegben, ha nem figyel arra milyen is az énképe, mit is tud valójában. Szóval számukra még fontosabb a visszajelzés, mint általában a játékosok számára. Edzőként érdemes az újoncok számára úgy visszajelezni, hogy abban benne legyen:

• Honnan indult, hová jutott (Gipsz Jakabkám, amikor hozzánk jöttél, még kapu közelbe sem jutottál, most meg már majdnem!)
• Mit csinált rosszul, de azzal együtt, hogy azt hogyan lehet kijavítani; és mit csinált jól. (Látom, már tudod vezetni a labdát, és ez tök jó. De a labda eldobását még gyakorolni kell. Az a gond, hogy nem ér célba... Legközelebb dobd erősebben, és sikerülni fog.)
• Merjünk dicsérni. Attól az átlag játékos nem fog elszállni (meg ha igen, akkor is bizonyított, hogy egy jó sportoló picit nárcisztikusabb :D )
  

Pszichológia - Pszichológia.blog.hu

Pszichológia - Pszichológia.blog.hu

Kriszta: Sportolói személyiség 2. rész

Idővel már romlott a sportolókról kialakított kép: Már Vanek 1982-es vizsgálata is bizonyította, hogy noha az élsportolók intelligenciája sokszor felülmúlja az átlagos mentális képességeket (111, 8±11, 3), gyakori jelenség náluk a manifesztálódott szorongási hajlam. Ennek ellenére, neurotikus tünetekben az átlag populációra jellemző tendencia alatt állnak, azaz emocionálisan stabilabb, határozottabb képet mutatnak. Azonban, negatív sajátosságnak bizonyult a sportolók esetében fennálló nagyobb fokú agresszivitás és esetenként megnyilvánuló paranoid hajlam, amely időnként hipochonder tünetképzésben felszínre kerülő, problémás személyiségtulajdonságokra utaltak. Láthatóvá vált, hogy „ösztönerőik” fejlettebbek, általában nagy szexuális kapacitással rendelkeznek. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy, - habár, pszichiátriai kezelésen nagyon ritkán esnek keresztül -, nagyobb közöttük az öngyilkosok aránya.

Morgan nevéhez fűződik a sportolói sikeresség „mentális egészség modell”-je. Eszerint a mentális egészség sikerrel egyenesen arányos, tehát a jó sportoló oké, nem jó sportoló nem oké…. Sőt, ezt fokozták még azzal, hogy a sikeres sportolónak több pozitív és kevesebb negatív mentális tulajdonsága van, mint az átlagpopulációnak.

Az eredmény további vizsgálatra serkentette a kutatókat. A „jéghegy profil” szerint az a sportoló, aki neurotikus, depressziós, szorong, skizoid, introvertált, zavart és alacsony szinten van a pszichikus energiája sikertelenebb lesz a teljesítménye, mint azoknak a társaiké, akik nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal (mélyen meglepő módon…). Van der Auweele és társai (Singer 2001.; Horn, 1992.) meghatározták, hogy melyek azok a tulajdonságok, amikben a sportolók eltérnek a nem sportolóktól.  „Profile of Mood States” (POMS) szerint az átlagos sikeres sportoló pontszámai ez energia terén az átlag felett vannak, de az átlag alatt depresszió, negatív hangulatállapot, harag, fáradtság és zavar tekintetében. Természetesen a modell csak általánosságban értelmezhető, nem minden sikeres sportoló jellemezhető ezekkel a tulajdonságokkal, akik ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, nem jelenti szükségszerűen, hogy sikeresek lennének sportágukban. 

Psychological dinamic of sport and exercise 

Foundations of sport and exercise psychology

Kriszta: Sportolói személyiség... 1. rész

Van-e olyan? A témában igencsak megoszlik a vélemény. A kezdetekben, hmm, elég pozitív kép élt a sportolóról: egy Griffin nevű pasi 1926-os vizsgálata, aki szerint a „nagy sportolók karaktere” közé tartozik a bátorság, optimizmus, lojalitás, intelligencia, életerő, érzelmi alapon történő döntéshozatal, éberség.  A szerző képe nem empirikus megfigyelésen alapult, inkább egy átlagos amerikai fiú képét festi le elénk.

És egy kis magyar vonatkozás: Neumann többszörös vizsgálatnak vetette alá a versenysportolókat, majd ekként jellemezte őket:

1.       A „sportoló vitalitásában felülmúlja a nem sportolót”.
2.      Eleven tevékenységvágy, gyakorlati ügyesség, nagymértékű erőfeszítés-késztetés, nagyobb mértékű agresszivitás jellemzi a sportolók magatartását.
3.       „Élénk vérmérsékletű” személyek. (Ez a kedvencem…)
4.     „Szilárd önértékelés, emelkedett élethangulat, fejlett társulási törekvés” jellemzi a sportolók személyiségét.
5.       Jellemző tulajdonságaik közé tartozik a tolerancia, a becsületesség, az önfegyelem és a lelkiismeretesség
6.       „Természetes fölé rendelődési törekvésük, egészséges becsvágyuk, ún. „naiv önzésük” és tisztességes érvényesülési akaratuk” határozza meg a sportolók közösségi életét.

Kriszta: „Mindent megteszek, hogy én legyek az első” Hogyan hat ki a sportolói maximalizmus a hangulatra?

Egy szóval: nagyon. Kicsit hosszabban: találtam egy izgi cikket, ami ezt taglalja. A cikk külön választja a maximalizmust aszerint, hogy kire, mire irányul. Tehát megkülönbözteti

•         a sportoló saját magával szembeni elvárásait,
•         a szülő elvárásait, az edző/szakosztály elvárásait,
•         valamint a sporttársak elvárásait.

Egy teszttel felmérték a perfekcionizmus szintjeit mind a 3 alskálában, majd összevetették a sportoló hangulati állapotával (egy kérdőív segítségével, aminek neve POMS – profil of mood states; fontos dolog, majd írok róla!). Na és azt találták, ha valaki nagyon maximalista annál nagyobb az esély a hangulati zavar kialakulására, különösen azoknál problémás, akik másoknak akarnak megfelelni (szülők, edzők, miegymás…).  Legnagyobb együtt járást a szülőknek való megfelelés valamint a levertség-depresszió állapota között találtak. Ha viszont valaki az edzőnek akart megfelelni, annál nagyobb volt az esély a feszült lesz vagy szorongani fog.

Tehát ha te sportoló vagy, aki önmagaddal versenyzel, akkor rendben vagy, ne parázz. Ez tök jó, mert mindig jobb eredményt akarsz elérni, és mindezt csakis önmagad miatt. Ilyenkor tudod irányítani a helyzeteket, mert te szabod meg, hogy mit akarsz elérni, és pontosan tudod, mihez képest, azaz tudod mi a kiindulópont.

A gond azzal, hogy ha sportolóként másnak akarsz bizonyítani az eredményeddel az, hogy nem tudhatod, hogy mik a mások elvárásai veled szemben. A legrosszabb viszonyítási alap mindig egy bizonyos helyezés elérése. Elsőként beérni mindig helyzetfüggő, mivel nem tudhatod pontosan a versenytársak képességeit, a helyzeti viszonyokat, illetve a hirtelen fellépő eseményeket (ha pl. előtted borul mindenki…).

Ezért a legfontosabb szabály a versenyeknél:

-          Határozd meg az alapállapotodat (mit tudsz most, mik voltak az eddigi eredményeid) 

-          Határozd meg, hogy milyen eredményt akarsz elérni, de nem helyezés szempontjából (pl.: x másodpercet szeretnék javítani…),

-          Ne mások eredményétől függj, hanem saját magadétól! (pl.”le szeretném győzni Pistikét” helyett „az eddigi teljesítményemen szeretnék javítani”)

http://www.athleticinsight.com/Vol8Iss4/Perfectionism.htm 
Science Direct: Perfectionism and competitive anxiety in athletes

Zsu: Kik a hősök manapság???

Tényleg jó lenne, ha nyerne, és ott lenne a legjobbak között az a drága csodaló. De azért kedves Farkasházy Úr ne értékeljük már le annyira szegény magyar sportolóinkat, hogy egy ló sikerét és eredményeit többre értékeljük világszinten, mint a magyar sportolóink eredményeit.



Tény, hogy jelenleg nem mennének ki annyian a focin kívül egyetlen sporteseményre sem mint tették azt Overdose tavaszi futásánál de ez sokszor erősen a média hibája és nem a sportolóké……..


Mennyi magyar sporteseményt közvetítenek élőben a magyar és a kereskedelmi televíziók ???


Melyik sportesemény jelent meg utoljára a Bors vagy a Blikk címlapján?


Melyik sportág szerepelt többet címlapokon, mint Molnár Anikó mellei?


Sok hasonló kérdést lehetne feltenni a tv műsorok szerkesztői és az újságírók felé, akik pontosan tudják milyen súllyal befolyásolják az emberek érdeklődését, véleményét.


Miért kell álhősöket kreálni ahelyett, hogy az igaziakat észrevennénk. Miért nézünk mesterségesen kreált agressziót és harcokat a tévében ahelyett, hogy mondjuk közvetítenének egy thai-box küzdelmet vagy egy Magyar férfi kosárlabda kupadöntőt vasárnap délután a Magyar 1-en?


Miért gondolják a szerkesztők azt, hogy az igazi sportküzdelmek nem kötnék le a nézők figyelmét, vagy nem nyújtanának annyi izgalmat, mint a Sebestyén, Vadon vezette vízbeesős szerencsétlen emberek látványa……bocsánat “celebek” …..Merre halad a világ és miért nem vesszük észre az igazi hősöket?


Persze mondhatnák erre, hogy akit a sport érdekel az nézze a Sport1-et…Már ha elő tud rá fizetni…. de a nézettségi mutatók mégis azt mutatják, hogy a TV2 és az RTL a nyerő főleg, hogy ezek ingyen is foghatók.


Szóval kedves TV-s szerkesztők kérem vegyék már észre a MI IGAZI HŐSEINKET A MAGYAR SPORTOLÓKAT!!!

Kriszta: Figyeld a zenét! 2.

Aztán itt a fókusz kérdése. Verseny előtt nem hátrányos, ha rákészülünk a feladatra, tehát ilyenkor ki kell zárni a zavaró tényezőket, és szigorúan a célra orientálódni, mentális képek segítségével (ha nem értetted ezt a mondatot, keress bizalommal :D ). Tehát, ha sportolóként van olyan zenéd, aminek segítségével el tudod érni, hogy csak a versenyre koncentrálj és kizárj minden zavaró tényezőt, akkor az tök jó, hallgasd! Ha nincs, akkor se keseredj el. Válassz egy szívednek kedves zenét (aminek ritmusa megegyezik az adott sportág ritmusához) és ahányszor hallgatod, képzeld el a versenyt pozitív kimenetellel, vagy emlékezz vissza eddigi legszebb pillanataidra. Természetesen használhatod edzések során is, de nagyon fontos, hogy a zenéhez ne kapcsolódjon semmilyen negatív élmény (pl.: akkor dobott a nőm, amikor ez a szám ment, akkor borultam kurta nagyot, amikor ezt hallgattam…)!

A hangulatod javítására sem utolsó szempont. Most képzeld el azt a versenyt, amikor bal lábbal kelsz fel, nem találod az eszközeidet, és jönnek a hétköznapi minikatasztrófák. Hát, ezek mind kihathatnak a versenyre. Ezt megelőzendő érdemes olyan számokat is beiktatni, amik vidámabbá, pozitívabbá tesznek  
Mondjuk az sem túl szerencsés, ha pörögsz, mint a ringlispil. Ebben az állapotban könnyen elveszítheted a fókuszt, és olyan dolgok veszik el a figyelmedet, amik nem kellenének…  
Végül itt a csapat kérdése. Segít megteremteni a csapategységet, ha olyan számot választotok, amit tényleg mindenki kedvel. Érdemes kettőt is választani: egyet, amit az öltözőbe hallgattok meg (erről nem kell tudniuk a többieknek…, így az a szám legyen tényleg olyan, mint maga a csapat) és egyet, amit a pályán hallgattok meg. Sőt, a szünetekre érdemes egy rövid válogatás CD-t is összeállítani , amit ha befut a csapat, szépen értékesíteni is lehet :D.

Tehát, ha zenét választanál a következő szempontokat vedd figyelembe:

·         Mindenképpen olyan legyen, amihez nem kapcsolódik negatív élményed

·         Legyen többféle számod, attól függően, hogy mit szeretné kiváltani vele (nyugalomra vágysz, vagy felpörgetnéd magad…)

·         Törekedj arra, hogy az adott zene kapcsolódjon a sportágadhoz (ebben kért a sportpszichód segítségét) 

http://www.athleticinsight.com/Vol10Iss2/Music.htm 

http://www.musicforsport.com/ 

http://www.thesportjournal.org/article/music-sport-and-exercise-update-research-and-application 

Kriszta: Figyeld a zenét!

Gyakran ajánlják a sportolóknak, hogy hallgassanak zenét a verseny előtt. Ha kérdezik miért, akkor ezt a választ kapják:

·         Jobban tudják szabályozni a figyelmüket

·         Általa javulhat a teljesítményük

·         Megnő a koncentráció szintje

·         A hangulatukra is jó hatással van (pozitív állapotot teremt).

·         Valamint a csoport összetartozást is erősítheti (sose becsüld le a csapatok indulójának jelentőségét!!!)

De pontosan hogyan is néz ki ez az egész? Elég egy olyan zenét kiválasztani a sportolónak, amit szeret? A válasz természetesen nem, semmi sem lehet ilyen egyszerű J. Találtam egy cikket, ami egy kicsit részletesebben taglalja a témát:

A készenléti állapotra (verseny előtt): érdemesebb olyan muzsikát választani, ami egy kicsit felpörgeti az embert. Tehát legyen vidám, lüktető, gyors tempójú ( és kapcsolódjon hozzá valami pozitív emlék, legalább annyi, hogy az adott sportoló kedveli ezt a számot), ami megadja a kezdő löketet. Használata közvetlenül a verseny előtt ajánlott

De a verseny reggelére is kell valami. Az adott napot nem érdemes valami zúzóssal kezdeni, mert onnantól kezdve lesz az aktivitási szintünk a toppon ez csak abban az esetben jó, ha az ágyból rögtök a versenyre megyünk (de tényleg rögtön). Ha túl sokáig tartjuk azt a magas aktivitást az egekbe, akkor elfáradunk és nem lesz túl sok energiánk magára a versenyre. Tehát reggelre érdemes valami lassabbal kezdeni, ami szívünk ritmusát egy kicsit lejjebb veszi. Ne bőgtetőset, vagy andalítót, hanem valami kellemes nyugtatót! Ilyenkor még lehet egy picit relaxálni és a komfort megléte is ajánlott.

Ha verseny után vagy, akkor érdemes az aktivitási állapotot lecsökkenteni. Ilyenkor is ajánlott valami relaxcsomag, természetesen egyénre szabva.