Kriszta: Sportolói személyiség 2. rész

Idővel már romlott a sportolókról kialakított kép: Már Vanek 1982-es vizsgálata is bizonyította, hogy noha az élsportolók intelligenciája sokszor felülmúlja az átlagos mentális képességeket (111, 8±11, 3), gyakori jelenség náluk a manifesztálódott szorongási hajlam. Ennek ellenére, neurotikus tünetekben az átlag populációra jellemző tendencia alatt állnak, azaz emocionálisan stabilabb, határozottabb képet mutatnak. Azonban, negatív sajátosságnak bizonyult a sportolók esetében fennálló nagyobb fokú agresszivitás és esetenként megnyilvánuló paranoid hajlam, amely időnként hipochonder tünetképzésben felszínre kerülő, problémás személyiségtulajdonságokra utaltak. Láthatóvá vált, hogy „ösztönerőik” fejlettebbek, általában nagy szexuális kapacitással rendelkeznek. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy, - habár, pszichiátriai kezelésen nagyon ritkán esnek keresztül -, nagyobb közöttük az öngyilkosok aránya.

Morgan nevéhez fűződik a sportolói sikeresség „mentális egészség modell”-je. Eszerint a mentális egészség sikerrel egyenesen arányos, tehát a jó sportoló oké, nem jó sportoló nem oké…. Sőt, ezt fokozták még azzal, hogy a sikeres sportolónak több pozitív és kevesebb negatív mentális tulajdonsága van, mint az átlagpopulációnak.

Az eredmény további vizsgálatra serkentette a kutatókat. A „jéghegy profil” szerint az a sportoló, aki neurotikus, depressziós, szorong, skizoid, introvertált, zavart és alacsony szinten van a pszichikus energiája sikertelenebb lesz a teljesítménye, mint azoknak a társaiké, akik nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal (mélyen meglepő módon…). Van der Auweele és társai (Singer 2001.; Horn, 1992.) meghatározták, hogy melyek azok a tulajdonságok, amikben a sportolók eltérnek a nem sportolóktól.  „Profile of Mood States” (POMS) szerint az átlagos sikeres sportoló pontszámai ez energia terén az átlag felett vannak, de az átlag alatt depresszió, negatív hangulatállapot, harag, fáradtság és zavar tekintetében. Természetesen a modell csak általánosságban értelmezhető, nem minden sikeres sportoló jellemezhető ezekkel a tulajdonságokkal, akik ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, nem jelenti szükségszerűen, hogy sikeresek lennének sportágukban. 

Psychological dinamic of sport and exercise 

Foundations of sport and exercise psychology

Kriszta: „Mindent megteszek, hogy én legyek az első” Hogyan hat ki a sportolói maximalizmus a hangulatra?

Egy szóval: nagyon. Kicsit hosszabban: találtam egy izgi cikket, ami ezt taglalja. A cikk külön választja a maximalizmust aszerint, hogy kire, mire irányul. Tehát megkülönbözteti

•         a sportoló saját magával szembeni elvárásait,
•         a szülő elvárásait, az edző/szakosztály elvárásait,
•         valamint a sporttársak elvárásait.

Egy teszttel felmérték a perfekcionizmus szintjeit mind a 3 alskálában, majd összevetették a sportoló hangulati állapotával (egy kérdőív segítségével, aminek neve POMS – profil of mood states; fontos dolog, majd írok róla!). Na és azt találták, ha valaki nagyon maximalista annál nagyobb az esély a hangulati zavar kialakulására, különösen azoknál problémás, akik másoknak akarnak megfelelni (szülők, edzők, miegymás…).  Legnagyobb együtt járást a szülőknek való megfelelés valamint a levertség-depresszió állapota között találtak. Ha viszont valaki az edzőnek akart megfelelni, annál nagyobb volt az esély a feszült lesz vagy szorongani fog.

Tehát ha te sportoló vagy, aki önmagaddal versenyzel, akkor rendben vagy, ne parázz. Ez tök jó, mert mindig jobb eredményt akarsz elérni, és mindezt csakis önmagad miatt. Ilyenkor tudod irányítani a helyzeteket, mert te szabod meg, hogy mit akarsz elérni, és pontosan tudod, mihez képest, azaz tudod mi a kiindulópont.

A gond azzal, hogy ha sportolóként másnak akarsz bizonyítani az eredményeddel az, hogy nem tudhatod, hogy mik a mások elvárásai veled szemben. A legrosszabb viszonyítási alap mindig egy bizonyos helyezés elérése. Elsőként beérni mindig helyzetfüggő, mivel nem tudhatod pontosan a versenytársak képességeit, a helyzeti viszonyokat, illetve a hirtelen fellépő eseményeket (ha pl. előtted borul mindenki…).

Ezért a legfontosabb szabály a versenyeknél:

-          Határozd meg az alapállapotodat (mit tudsz most, mik voltak az eddigi eredményeid) 

-          Határozd meg, hogy milyen eredményt akarsz elérni, de nem helyezés szempontjából (pl.: x másodpercet szeretnék javítani…),

-          Ne mások eredményétől függj, hanem saját magadétól! (pl.”le szeretném győzni Pistikét” helyett „az eddigi teljesítményemen szeretnék javítani”)

http://www.athleticinsight.com/Vol8Iss4/Perfectionism.htm 
Science Direct: Perfectionism and competitive anxiety in athletes