Noémi: Túlélőcsomag edzőknek 2. rész

Ezt az anyagot külföldön egy nemzetközileg elismert tréning (meglepő módon Coach Effectiveness Training-nek becézik, ha érdekel a téma, így megtalálhatod) során szokták átadni az edzőknek. Két adagban dobjuk át nektek az anyagot, a második rész címe: 

 

Jó játék esetén

• Mi tegyünk: A teljesítmény után, ha lehetséges azonnal biztosítsunk megerősítést. Tudassuk a sportolóval, hogy elismerjük és értékeljük az erőfeszítéseit. Az erőfeszítéseket is ugyanúgy erősítsük meg, mint az eredményeket. Keressük a pozitív dolgokat, erősítsük meg, és meglátjuk, hogy javulni fognak. Ne felejtsük, hogy a pozitív dolgok megmaradnak a sportolókban, akár kimutatják, akár nem.
• Mit ne tegyünk: Ne vegyük „készpénznek” az erőfeszítéseiket.

 

Hagyjuk a jó dolgokat megtörténni és teremtsünk kellemes tanulási légkört.

• Mit tegyünk: Adjunk technikai utasításokat. „Tündököljünk” a gondoskodó és kompetens pedagógus szerepében. Próbáljuk a részvételt egy olyan tanulási tapasztalattá alakítani, amikor segítünk a sportolónak kihozni magából a legjobbat. Az utasításokat mindig pozitív formában adjuk. „Elégítsük” ki a sportolók azon igényét, hogy a készségeik fejlődjenek. Az utasítások legyenek tömörek és egyértelműek, és ha lehetőség van, rá demonstráljuk az adott készség helyes végrehajtását.
• Mit tegyünk még: Bátorítsunk. Bátorítsuk az erőfeszítéseket, ne követeljünk eredményeket. Szelektíven bátorítsunk, csak akkor amikor az valóban jelentéssel ruházódik fel. Legyünk támogatók, anélkül, hogy olyanok lennénk, mint egy szurkolókórus vezetője.
• Mit tegyünk még: Koncentráljunk a tevékenységre. A sportolókkal együtt legyünk jelen a játékban. Mutassunk jó példát a csapategységben.
• Mit ne tegyünk: A bátorítás vagy megerősítés ne legyen szarkasztikus vagy degradáló. Csak tegyünk egy egyszerű kijelentése, aztán menjünk tovább. Ne hagyjuk, hogy a „bátorítás” irritálóvá váljon a sportoló számára. 

Megjegyzés: A leírt irányelvek csupán kivonatai annak a kézikönyvnek, amit a CET-ben résztvevő edzők kapnak

 Irodalom:

Enhancing the youth sports experience through coaching

When Psychologists Teach Coaches How to Coach, Young Athletes Feel Better and Play Longer 

Social Psychology in Sport: Mastery-Based Coach 

Coach-mediated team building in youth sports 

 

Noémi: Túlélőcsomag edzőknek 1. rész

Ezt az anyagot külföldön egy nemzetközileg elismert tréning (meglepő módon Coach Effectiveness Training-nek becézik, ha érdekel a téma, így megtalálhatod) során szokták átadni az edzőknek. Két adagban dobjuk át nektek az anyagot, az első rész címe: 

Hogyan jelezzünk vissza a sportolónknak, ha hibázott

• Mit tegyünk: A hiba után, ha lehetséges azonnal bátorítsuk őket. Ez az a pillanat, amikor a fiatalnak a leginkább szüksége van a támogatásra. Ha biztosak vagyunk abban, hogy a sportoló tudja, hogyan kell a hibáját kijavítani, akkor a bátorítás önmagában is hatékony. Azonban, ha szükséges adjunk javító jellegű utasításokat, de ezt is mindenképpen pozitív, bátorító formában. Az utasítások során nem szabad csak az elrontott múltbeli dolgokat hangsúlyozni, hanem azokra a jó dolgokra is fel kell hívni a sportoló figyelmét, amik akkor következnek be, ha végrehajtja az utasítást. Ezáltal a sportoló önmaga is motiválttá válik a hibái kijavítására, és nem a kudarcok vagy a helytelenítés elkerülésére törekszik.
• Mit ne tegyünk: Ne büntessünk, ha a dolgok rosszul mennek. A büntetés nem csak a kiabálását jelenti, hanem megnyilvánulhat például a hangsúlyban, a tettekben és számos más módon is. A sportolók sokkal jobban reagálnak a pozitív megközelítésre. Ha a büntetéstől való félelmet csökkentjük, akkor a hibázástól való félelem is csökken. Törekedjünk arra, hogy az erőfeszítés hiányát, és ne a sportoló személyiségét kritizáljuk.
• Mit ne tegyünk még: A javító jellegű utasításokat ne megalázó, ellenszenves vagy nyers formában fogalmazzuk meg. Ez azt jelenti, hogy kerüljük a büntető jellegű utasításokat. Ezek az utasítások sokkal valószínűbb, hogy frusztrációt, sértődést és haragot okoznak, és nem javítják a teljesítményt. Ne hagyjuk, hogy a jó szándékú utasításaink öndestruktívak legyenek.
• Mit tegyünk még: A csapat szervezettségét próbáljuk világosan megfogalmazott elvárások által fenntartani. Hangsúlyozzuk, hogy a meccs során a csapat minden tagja részese a játéknak, még a kispadon ülők is. Alkalmazzunk olyan megerősítéseket, amelyek a csapatmunkában való részvételt erősítik. Ez azt jelenti, hogy próbáljuk elkerülni azt a nem megfelelő viselkedést, hogy a pozitív megközelítéssel éppen a kívánt viselkedés ellentétét erősítjük meg.
• Mit ne tegyünk még: Ne akarjuk folytonos fenyegetéssel vagy korholással megelőzni a káoszt. Ne legyünk utasítgató tisztviselők. Ha egy sportoló visszautasítja az együttműködést, fosszuk meg őt valami számára értékestől. Ne alkalmazzunk fizikai büntetőmódszereket, mint például további körök lefutása. Ha az edzői irányelveket már ez elején érthetően és világosan megfogalmazzuk, és ezeknek megfelelően dolgozunk, akkor elkerülhetővé válik az, hogy állandóan a kontroll fenntartásával kelljen foglalkozni. A fiataloknak szükségük van világos irányelvekre és elvárásokra, de a szabályozásokat nem viselik el. Próbáljuk megtalálni az egészséges egyensúlyt.

 Interneten fellelhető sportpszichológiai irodalom:

 Enhancing the youth sports experience through coaching

When Psychologists Teach Coaches How to Coach, Young Athletes Feel Better and Play Longer 

Social Psychology in Sport: Mastery-Based Coach 

Coach-mediated team building in youth sports  

Kriszta: BFLPE (Nagy Hal Kis Tó Hatás a sportban)

     















Most találtam egy izgalmasnak tűnő cikket. Nagyjából ugyanarról szól, mint az elvárásos cikkünk ("mindent megteszek, hogy én legyek az első"), de bevallom, hogy sose hallottam erről a BFLPE (Big Fish Little Pond Effect) jelenségről.

     Tehát röviden összefoglalva, nem szól másról, hogy adott egy átlagos kvalitású sportoló, aki egy kicsit magasabb kvalitású csoportba kerül (tehát ő a legbénább a csoportban, egyébként meg átlagos a figura). No ekkor emberünk önértékelése le fog csökkeni a béka segge alá, és lassan a teljesítményének is oda lesz. Szépen lassan nem azt a teljesítményt fogja hozni, amire képes, hanem saját képességei alá fog menni.

Természetesen egy visszafelé is igaz. Tehát, ha van egy átlagos sportolónk, aki viszont egy gyengusz csapatba kerül, akkor a magáról alkotott kép az egekbe fog szökni (azaz elszáll, mint a győzelmi zászló).

     No de miért is fontos mindez? vegyünk egy kezdő sportolót, aki bekerül az elitbe újoncként. No, akkor ő lesz az a bizonyos picurka halacska a nagy halak között. És előfordulhat, hogy könnyen elvész a tömegben, ha nem figyel arra milyen is az énképe, mit is tud valójában. Szóval számukra még fontosabb a visszajelzés, mint általában a játékosok számára. Edzőként érdemes az újoncok számára úgy visszajelezni, hogy abban benne legyen:

• Honnan indult, hová jutott (Gipsz Jakabkám, amikor hozzánk jöttél, még kapu közelbe sem jutottál, most meg már majdnem!)
• Mit csinált rosszul, de azzal együtt, hogy azt hogyan lehet kijavítani; és mit csinált jól. (Látom, már tudod vezetni a labdát, és ez tök jó. De a labda eldobását még gyakorolni kell. Az a gond, hogy nem ér célba... Legközelebb dobd erősebben, és sikerülni fog.)
• Merjünk dicsérni. Attól az átlag játékos nem fog elszállni (meg ha igen, akkor is bizonyított, hogy egy jó sportoló picit nárcisztikusabb :D )