Kriszta: Sportolói személyiség 2. rész

Idővel már romlott a sportolókról kialakított kép: Már Vanek 1982-es vizsgálata is bizonyította, hogy noha az élsportolók intelligenciája sokszor felülmúlja az átlagos mentális képességeket (111, 8±11, 3), gyakori jelenség náluk a manifesztálódott szorongási hajlam. Ennek ellenére, neurotikus tünetekben az átlag populációra jellemző tendencia alatt állnak, azaz emocionálisan stabilabb, határozottabb képet mutatnak. Azonban, negatív sajátosságnak bizonyult a sportolók esetében fennálló nagyobb fokú agresszivitás és esetenként megnyilvánuló paranoid hajlam, amely időnként hipochonder tünetképzésben felszínre kerülő, problémás személyiségtulajdonságokra utaltak. Láthatóvá vált, hogy „ösztönerőik” fejlettebbek, általában nagy szexuális kapacitással rendelkeznek. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy, - habár, pszichiátriai kezelésen nagyon ritkán esnek keresztül -, nagyobb közöttük az öngyilkosok aránya.

Morgan nevéhez fűződik a sportolói sikeresség „mentális egészség modell”-je. Eszerint a mentális egészség sikerrel egyenesen arányos, tehát a jó sportoló oké, nem jó sportoló nem oké…. Sőt, ezt fokozták még azzal, hogy a sikeres sportolónak több pozitív és kevesebb negatív mentális tulajdonsága van, mint az átlagpopulációnak.

Az eredmény további vizsgálatra serkentette a kutatókat. A „jéghegy profil” szerint az a sportoló, aki neurotikus, depressziós, szorong, skizoid, introvertált, zavart és alacsony szinten van a pszichikus energiája sikertelenebb lesz a teljesítménye, mint azoknak a társaiké, akik nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal (mélyen meglepő módon…). Van der Auweele és társai (Singer 2001.; Horn, 1992.) meghatározták, hogy melyek azok a tulajdonságok, amikben a sportolók eltérnek a nem sportolóktól.  „Profile of Mood States” (POMS) szerint az átlagos sikeres sportoló pontszámai ez energia terén az átlag felett vannak, de az átlag alatt depresszió, negatív hangulatállapot, harag, fáradtság és zavar tekintetében. Természetesen a modell csak általánosságban értelmezhető, nem minden sikeres sportoló jellemezhető ezekkel a tulajdonságokkal, akik ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, nem jelenti szükségszerűen, hogy sikeresek lennének sportágukban. 

Psychological dinamic of sport and exercise 

Foundations of sport and exercise psychology

Kriszta: Sportolói személyiség... 1. rész

Van-e olyan? A témában igencsak megoszlik a vélemény. A kezdetekben, hmm, elég pozitív kép élt a sportolóról: egy Griffin nevű pasi 1926-os vizsgálata, aki szerint a „nagy sportolók karaktere” közé tartozik a bátorság, optimizmus, lojalitás, intelligencia, életerő, érzelmi alapon történő döntéshozatal, éberség.  A szerző képe nem empirikus megfigyelésen alapult, inkább egy átlagos amerikai fiú képét festi le elénk.

És egy kis magyar vonatkozás: Neumann többszörös vizsgálatnak vetette alá a versenysportolókat, majd ekként jellemezte őket:

1.       A „sportoló vitalitásában felülmúlja a nem sportolót”.
2.      Eleven tevékenységvágy, gyakorlati ügyesség, nagymértékű erőfeszítés-késztetés, nagyobb mértékű agresszivitás jellemzi a sportolók magatartását.
3.       „Élénk vérmérsékletű” személyek. (Ez a kedvencem…)
4.     „Szilárd önértékelés, emelkedett élethangulat, fejlett társulási törekvés” jellemzi a sportolók személyiségét.
5.       Jellemző tulajdonságaik közé tartozik a tolerancia, a becsületesség, az önfegyelem és a lelkiismeretesség
6.       „Természetes fölé rendelődési törekvésük, egészséges becsvágyuk, ún. „naiv önzésük” és tisztességes érvényesülési akaratuk” határozza meg a sportolók közösségi életét.