A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 13., szerda

Noémi: 9 lépés a hatékony csapat-kommunikációhoz



Yukelson nevű sportpszichológus a csoportmotiváció kérdésével kapcsolatban, 9 hatékony módot mutatott be az edző-sportoló közti kommunikáció és a csapatharmónia erősítésére, ezt fogjuk most bemutatni nektek:
1. Nyissuk meg a kommunikációs csatornákat azáltal, hogy a sportolóknak lehetőséget biztosítunk a ráfordításra. A kommunikáció csoportfolyamat, a kölcsönös bizalom és tisztelet szükséges, hogy ezek a csatornák nyitva is maradjanak.
2. Fejlesszük ki a büszkeség és kollektívidentitás érzését a csoporton belül, azáltal, hogy reális csapat- és egyéni célokat tűzünk ki. A büszkeség és elégedettség érzése akkor fejlődik, ha az egyének és a csapat teljesíti a kihívást jelentő, mégis reális célokat.
3. Törekedjünk a közös elvárások kialakítására, azzal kapcsolatban, hogy a viselkedés mely formái megfelelőek. “Egy szervezeti filozófiának nemcsak a vágyott célokat kell pontosan meghatároznia, melyekért a csoport küzd, hanem a stratégiát, a működési eljárásokat és persze az eszközöket is, melyekkel ezek a célok elérhetők”
4. Értékeljük a kivételes egyéni hozzájárulásokat, azáltal, hogy minden szerep fontosságát hangsúlyozzuk, amik szükségesek a csapatteljesítményhez.
5. Ismerjük el az érdemeket a kivételes egyéni teljesítmények jutalmazásával. Ha reális célokat tűztünk ki, és minden egyén tisztában van a saját szerepével, fel kell ismerni a kiváló szerepmegvalósításokat és így a büszkeségérzés és hozzájárulás fokozható a csoportban és tagjaiban.
6. Törekedjünk a megegyezésre és közreműködésre, azáltal, hogy a célkitűzésbe bevonjuk az egész csapatot.
7. Teremtsünk időnként lehetőséget a csapattalálkozókra, hogy feloldjuk a konfliktusokat. Sok heves helyzet megoldható a csapaton belüli nyílt kommunikáció bátorításával.
8. Tartsuk fenn a kapcsolatot a csapat formális és informális vezetőivel. A magas státusszal és presztízzsel rendelkező csapattagok nemcsak a csapat attitűdjeinek és érzéseinek barométerei, hanem hatékony tényezői a szükséges változások véghezvitelének.
9. Koncentráljunk a sikerekre, mielőtt bármilyen hibát megvitatnánk. A pozitív csapatlégkör fejlődik, ha a csapat és az egyének pozitív hatását hangsúlyozzuk, mielőtt belekezdünk a hibák és mulasztások ecsetelésébe.

2009. december 11., péntek

Noémi: Kommunikáció a csapatban















Itt van néhány olyan javaslat Orlick munkájából , melyek segíthetnek javítani  a kommunikációs folyamatokat a csapaton belül:

• Bizonyosodjunk, meg arról, hogy „mindenki ugyanabban a csónakban evez” (az elsődleges a csapat). Fel kell ismerni, hogy minél nyíltabbak vagyunk másokkal, annál jobb esélyeink vannak a boldogulásra és a céljaink elérésére.



• Vitassuk meg, hogy milyen módszerek segítségével javíthatjuk a csapaton belüli harmóniát, beleértve azt, hogy hogyan támogassuk és segítsük egymást a pályán és azon kívül is. Ezen felül, tegyünk meg bármit, ami szükséges ahhoz, hogy a csapattagok értékesnek és elfogadottnak érezzék magukat.


• Figyeljünk másokra, ők is fognak ránk figyelni! Képzeljük bele magunkat a másik helyzetébe, és próbáljuk megérteni az ő nézőpontját.


• Tanuljunk meg visszajelzést vagy kritikát építő módon adni és kapni. A szándékra figyeljünk oda, ne vegyünk mindent rögtön magunkra.


• Tanuljuk meg jobban tolerálni a másikat. Fogadjuk el a csapattagokat olyannak, amilyenek, a hibáikkal, hirtelen fordulataikkal, jellemző tulajdonságaikkal és az olyan vicces szokásaikkal együtt, amely egyedivé teszi őket.


• Ne beszéljünk róluk a hátuk mögött, és ne pletykáljunk. A klikkesedés és féltékenykedés gyorsan tönkreteszi a csapatmorált.


• A konfliktusainkat kezeljük privátan. Közvetlenül csak azzal a személlyel foglalkozzunk (pl. „Így viselkedsz”, „Ilyen érzéseket vált ki a viselkedésed a többiekből”, „Ez az, ahogy a viselkedéseddel befolyásolsz másokat, és ahogy ezt mások észlelik”).


• Ismerjük fel, hogy minden konfliktust nem lehet megoldani, de hatékonyabban lehet kezelni, ha mindkét fél hajlandó kommunikálni.

További tippek sportpszichológusoktól: http://www.sportpszichologusok.hu/sport.html
Ismertető

2009. december 5., szombat

Kriszta: Csimoták és a sport


















Miért jó, ha a fiatalkorúak sportolni kezdenek?
  • mert hamar rátanulhatnak az egészséges életmódra 
  • mert még több barátot szerezhetnek (nemcsap a sportkörön belül, hanem kívül is. Ugyanis a legtöbb sportoló gyermek népszerűbb a nem sportoló társainál)
  • hamar megtanulja az olyanokat, mint önfegyelem, együttműködés, tiszteletadás...
  • és a legfontosabb, mert jó játék, élvezetes tevékenység.
A legfőbb ok, amiért egy kölök sportolni kezd, az a szórakozás. Ezért az edzők, sportpszichológusok és mindenki más szerepe az, hogy játékká tegyék a foglalkozásokat. De ezt hogyan is lehet elérni?

2-6 év között nem érdemes a szabályrendszert megtanítani nekik, őket az még nem érdekli. Az is igen nehézkesen megy nekik, hogy csapatként gondoljanak magukra (csapatsportok esetében). Ez az a korszak, amikor leginkább önmaguk vannak a központban, érdemes ezt kihasználni! Ami még nagyon működik náluk, az a szimbólumok, meg a képek. Találjunk egy-egy mozdulatra egy egy állatnevet (ugorj úgy, mint egy tigris - innentől annak az ugrásnak a neve tigrisugrás lesz...). Vagy játszuk el az egészet (kosárra dobás esetében: képzeld el, hogy a kezedben egy alma van, és ezt az almát el szeretnéd juttatni a nagyihoz aki a fán ül, dobd bele a kosárkájába és megkapja). Ebben a korszakban a legnagyobb kincs, a találékonyság. Ami még nagyon bejön náluk, az az utánzás. Könnyen tanulnak, ha megmutatjuk nekik szépen lassan, hogyan kell csinálni.

6-12 éves korukban megjelennek a szabályok. Az első szakaszban (6-8 év) még élnek a szimbólumok és a képek, de utána veszítenek az erejükből és a valóságos szereplők kapnak nagyobb hangsúlyt (megjelennek a példaképek...). De kezdjük a szabályokkal: kezdetben nincsenek szabályok, majd megjelennek az általuk alkotott szabályok sokasága, amiktől nagyon nem lehet eltérni. A gond az szokott lenni, hogy majdnem minden gyerkőc más-más szabályrendszert talál ki egy hasonló játékhoz... De ezt lehet formázni, csak meg kell előzni őket a szabályállításban. Kb 9-10 éves korukra kezd tisztázódni ez az egész szabályosdi. Szóval innentől már működnek a dolgok, csak magyarázzuk el nekik, melyik szabály miért van. És ahogy megjelennek a szabályok, úgy jelenik meg az együttműködés is, azaz már érdemben jöhetnek a csapatjátékok!

A kölkök akkor fogják élvezni a sportot, ha belső motiváció hajtja őket (szeretik csinálni azt, amit csinálnak). De ezt hogy is lehet elérni?
  • Éreztessük velük, hogy megvan bennük a kompetencia, hogy képesek rá. Ezt sok -ok dicsérettel érhető el (ügyes vagy, na látod, hogy megy neked)
  • Kerüljük a negatív tartalmú minősítéseket, a kölök akkor is a mi "kicsi bajnokunk" ha éppen pofira esett a labdában
  • Ha valamit eltévesztett, mutassuk meg neki, hogyan kell kijavítani. Dicsérjük meg a részeredményeket is.
  • Ha a kis sportoló lesérült/kikapott, ne hagyjuk annyiban! Egy kis játékkal játsszuk újra a meccset úgy, hogy akkor ő győz. (csapatsportok esetén meséltessük el a csapattal, hogyan győzték volna le a csapatot, egyénieknél akár az egész újra lejátszható). Ilyenkor különös figyelmet kell szánni a kritikus eseményekre! Ilyenkor számítanak leginkább a pozitív üzenetekre! Emeljük ki, mit csináltak jól.
  • A gyerkőcök szeretik a jutalmazást is. De fontos, hogy ne bírjon komoly pénzbeli értékkel. Egy alma, matrica az úgy belefér. De jobbak az olyan jutalmak, ami élményt nyújt számára (elmenni egy felnőtt meccsre, mozizás...)
  • Csoportok esetén az edző kezelje a játékosokat egyenrangúan, legyen a siker jutalma mindig valami kis közös cselekvés (közös házimozi, közös fagyizás...) , a legrosszabb ami csoportoknál elkövethető, az az egyéni jutalmazás, egy-egy játékos kiemelése. Ez lehet, hogy segít az adott sportolónak abban, hogy érezze, hogy ő milyen jó, de abban is segít, hogy a többiek megutálják, valamint a féltékenység is megjelenhet a csoportban. Ha valakit külön meg akarunk dicsérni, azt tegyük úgy, hogy a többi játékos ne tudja/lássa.
Ja, és természetesen vannak ám nemi különbségek is: a fiúkák jobban szeretik a versengő, szabályokon nyugvó játékokat, ahol megmutathatják ki a dominus a háznál. Mindenkinek megvan a maga szerepe egy játékon belül, képesek csoportosan is megmozdulni egy közös célért (Pál utcai fiúk). Míg a lányoknál nem dívik a nagycsoport, már fiatalabb korukban sem, és igen, mindenki hercegkisasszony (ugyanazt a szerepet szeretik viselni). Ennek ellenére együttműködőbbeknek tűnnek a fiúknál.